Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - VARGHA DEZSŐ A Dunántúli Napló működése az 1956-os forradalom első hetében (Október 23-28.)

az ott tartózkodók szorongva hallgatták a rádió híreit, és minél előbb szerettek volna hazautazni, várták a vonatforgalom megindulását. Fő helyre tették, az első oldal közepére azt a hírt, hogy a megye párt- és közéletében hosszú évtizedek óta ismert dr. Hajdú Gyula repülőgéppel a városba érkezett. Érzékletesen írták le ezt az érkezést, és úgy jellemezték őt, hogy a megye munkásmozgalmának veteránja, a baranyai munkások kedveltje. „Fekete kalapban, szürke felöltőben van, frissebb és fiatalosabb, mint legutóbb volt, mintha nem is hetven nehéz esztendő állna mögötte" - írták. Czárt Ferenc városi párttitkár üdvözölte a repülőtéren, majd gépkocsival a megyei pártbizottság Rét utcai épületébe mentek. Az épület előtt találkoztak dr. Gál Gyula egyetemi tanársegéddel, aki a barátságos üdvözlést követően, a vendég kérdésére az egyetemisták hangulatáról beszélt. Elmondta: „az egyetemi ifjúság forradalma nem ellenforradalom. Az ifjúság a nép hatalmáért, a magyar nemzet függetlenségéért küzd, s ebben a követelésben valamennyien egyek vagyunk." Az épületben Farkas László megyei első titkárral találkozott, mellőzve minden protokollt, mert „hiszen rendkívüli időket élünk!" Mivel a megbeszélés lapzártakor még tartott, a folytatást a keddi számban ígérték. Ennek a lapszámnak a lap munkástanácsa által jegyzett első oldalas vezércikke a sajtószabadságról szólt. A cikk szerint erre a jogalapot a kormány megadta, és élni kívántak ezzel a jogukkal. Az újság munkástanácsa ugyanis 27-én alakult meg, és ez a munkástanács ezt követően „teljes önállósággal, minden függőséget és cenzúrát felszámolva szerkeszti a lapot." Leszögezték a kollektíva nevében, hogy a város, a megye lakosságát „a lehetőséghez mért legnagyobb alapossággal, pontosan és az igazságnak megfelelően tájékoztassa mindazokról a legfontosabb eseményekről, amelyek hazánkban, a nemzetközi életben és a város és a megye területén zajlanak". Kitértek arra, hogy elutasítanak minden cenzúrát, a társadalmi, gazdasági, állami, politikai és egyéb szervezetek mellett az olvasók „társadalmi ellenőrzése" a fontos, a 25 ezres olvasótáboré. Eles szavakkal ítélték el az addigi gyakorlatot, egyes személyek önkényét, akik akadályozták eddig a hiteles tájékoztatást. Néhány „kirívó példát" nyilvánosságra is hoztak. Farkas László megyei MDP első titkár 1955 őszén fegyelmit indított a mezőgazdasági rovat vezetője ellen, mert írtak termelőszövetkezeti tagok erőszakos beszervezéséről, az „apolitikussága" miatt. Amikor Kovács Béla visszatérhetett a Szovjetunióból, az interjú szövegébe Farkas belejavított, és amikor a felelős szerkesztő ezt nem vette figyelembe, igazoló jelentést kért tőle, fegyelmivel fenyegette, sértegette. Másik alkalommal Mészáros Ferenc helyettes szerkesztő írt bíráló véleményt a pedagógus szakszervezet egyik sokszorosított kiadványáról. Ezért az első titkár fegyelmit indított ellene, amely azonban tisztázta. Azt is fölrótták a pártfunkcionáriusnak, hogy sem tájékoztatást, sem elvi útmutatást nem adott, helyette ap-