Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - VARGHA DEZSŐ A Dunántúli Napló működése az 1956-os forradalom első hetében (Október 23-28.)

mérnökökhöz és a műszakiakhoz. Tudatták velük, hogy az új kormány a fontos szakmai kérdéseket meg fogja tárgyalni velük, ezen túl szavaiknak súlyuk lesz, ezért kell támogatniuk ezt a kormányt. A lap vezércikke a sztrájkjogról szólt. Sorra vette az itteni eseményeket, majd kifejtette, hogy a párt és az új kormány csak akkor tud dolgozni, ha megszűnnek az erőszakos cselekmények, hagyják, hogy az új vezetés nyugodt körülmények között beválthassa ígéreteit. A két belső vezércikk szintén hasonló hangnemben íródott. Beszédes mind a második, mind a harmadik oldalasnak a címe: „Követelések és lehetőségek" (alcím) - „Adjunk időt a koránynak" (főcím), illetve „Munkásosztályunk a maga gazdája". A két legfontosabb helyi esemény a harmadik oldalra került. Október 27én délután a Sopiana Gépgyár kultúrtermében tanácskozásra gyűltek öszsze a pécsi, Pécs környéki üzemi és termelő szövetkezeti munkástanácsok küldöttei, az egyetemi ifjúság képviselői, a helyi hatalom vezetői, képviselői. Megegyeztek, hogy az egyik fél gondoskodik a karhatalmi túlkapások megakadályozásáról, míg a másik fél (a MEFESZ-tagok és a munkástanácsok) nemzetőrséget állít föl a katonasággal és a rendőrséggel közösen. Megfogalmazták közös követeléseiket, amelyek közül 11-et a lap is leközölt pontokba foglalva. A SZOT megyei tanácsa fölhívása szerint a megyei és a pécsi munkástanácsok a Színház téri székházukban 28-án délelőtt 9-kor ülést tartanak, ahol megválasztják a munkástanácsok megyei bizottságát. Az első oldalon kapott helyet az a fontos hír, hogy Tamásy István főmérnök tájékoztatása szerint a mecsekvidéki bányászok 27-én fölvették a munkát. A harmadik oldal alján „Jelentős nap a pécsi üzemekben" címmel erről is helyzetképet adtak. A munka fölvételéről való tudósítás mellett azt is megírták, hogy a pécsvidéki és a komlói szénmedencében szintén létrejöttek a munkástanácsok, az üzemek védelmére pedig megszervezték a munkásőrségeket. A pécsújhegyi munkástanács tagja, Tóth János nyilatkozata szerint a Pécsújhegyi Erőmű szénellátását biztosítják, Pécsett áramszünet nem lesz. Az erőműből küldött tudósítás szerint itt rend és nyugalom volt, a vállalatvezető szerint csak a nyers aprószénből volt kisebb fönnakadás, de ez nem veszélyeztette a nyersanyagellátást. Az itt is megalakulóban lévő munkástanácsoktól pedig a munka és a rendteremtés segítését várta. A Pécsi Víz- és Csatornaműveknél szintén hasonló volt a helyzet, a munkástanács választást előkészítő bizottság megkezdte működését. A munkafegyelem megszilárdítását, a termelés (a város vízellátása) biztosítását várták ettől. Bernáth Antal, az előkészítő bizottság tagja külön is nyilatkozott. E szerint a Sopiana Gépgyár és a pécsbányatelepi munkások fölhívásának minden pontjával egyetértenek, és támogatják azokat mindenben. Hetesi József „öregmeszesi nyugdíjas bányász" nyilatkozott a munkástanácsokról „Mi így csináltuk" címmel, aki már 1918-ban tagja volt a Fe-