Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Bevezető - SZAKOLCZAI ATTILA Az 1956-os budapesti forradalom és szabadságharc vidéken

rendelkeztek a vasfüggönyön túli országokról. A politikai harc motivációjának leginkább a lakosság nyomorát hitték és gondolták, az ország azonban nem volt annyira látványosan és láttathatóan szegény, mint amilyennek Nyugatról látszott. A politikai harc céljának és körülményeinek megértése elé az októberi lázas, eseménydús napokban általában áthághatatlan falat emeltek a nyelvi korlátok. A soproni forradalom egyetemista vezetője négyöt bizonytalanul ejtett szó után magyarul kezdte magyarázni a BBC munkatársainak, hogy miért és hogyan harcolnak, a Győri Nemzeti Tanács elnöke tolmácsok segítségével tartott sajtótájékoztatót stb. Az alkalmi tolmácsok nyelvi bizonytalansága nem tette lehetővé a finom, ámde fontos árnyalatok érzékeltetését, így a nyugati sajtóban megjelenő közlemények gyakran olyan közhelyeket ismételgettek az anti kommunista szabadságharcról, amelyet hazai szerkesztőségi szobájukban is megírhattak volna. Mindezeken túl az események zajlása idején amúgy sem lett volna lehetőség a felszín mögé hatoló, értő, elemző beszámolók írására. 1956 történéseinek ezt a látványos, azonban elsődlegesen Budapestre jellemző vonulatát többségükben erősítették a Nyugatra menekültek beszámolói is. A nyugati közvélemény a hősies szabadságharc véres részleteire volt kíváncsi, a menekültek többsége pedig igyekezett megfelelni a felfokozott elvárásoknak, és színes történetekkel fizettek a lelkes fogadtatásért. Igaztalan lenne háryjánossággal vádolni őket: azt mesélték el, amit maguk is igaz történetként hallottak, ezzel pedig a szemtanú hitelével igazolták az újságokban megjelent csataleírásokat. Egyre szemléletesebb kép bontakozott ki az elsősorban budapesti szabadságharcról, és halványult, fakult, sőt töredezett tovább a politikai küzdelemnek a képe, amelyben a vidék eseményeinek is helye lett volna. Mivel pedig a magyar (és a szovjet) források még hosszú ideig el voltak zárva nemcsak a hazai, hanem a külföldi kutatók elől is, így 1956 külföldi monográfusai értelemszerűen a korabeli tudósításokra, illetve a menekültek beszámolóira voltak kénytelenek hagyatkozni a rendszerváltozásig. Ez az eleve eltúlzottan Budapest-centrikus kép tovább erősödött az ötvenhatos emigráció munkái révén. Akik az 1956-ban történtek átfogó vagy speciális szempontú megírására vállalkoztak, azok zömmel Budapesten élték át (és élték meg) az eseményeket, értelemszerűen az ott történtekről rendelkeztek leginkább ismeretekkel, amit emigráns társaik emlékeivel, illetve a hazai és a nyugati lapokban megjelent ismertetésekkel tudtak kiegészíteni. Aczél Tamás, Gosztonyi Péter, Kende Péter, Király Béla, Méray Tibor, Molnár Miklós, Oltványi László, Pongrátz Gergely stb. mind Budapesten élték át az eseményeket, illetve vettek részt azokban, így hitelességre törekedve nem is tehettek mást, minthogy az ott történtekről számoltak be. A nemzeti történet budapestivé válását tovább erősítette, hogy a felsoroltak többsége a párton belüli reformerek közé tartozott, így számukra elsődlegesen a történet