Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - DEBRECZENI LÁSZLÓ Barangolásaim, börtönországban - Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás

fokozására, olyasfajta bátorító szerepet játszott saját csekély számú híveiknél, mint a hím gorilla melldöngetése a küzdelem előtt. 1957. március 15-dikére megteltek a rendőrségi zárkák megyeszerte és a börtönök nem csak Pécsett, de az egész országban. Március 13-dikán az Orvostudományi Egyetem hallgatói közül kettőnket, az Állam- és Jogtudományi Egyetemről is két főt, a Pedagógiai Főiskoláról szintén két hallgatót tartóztattak le. A kihallgatások idején a volt ÁVH épület föld alatti fogdáiban tartottak bennünket. Április elején közölték velünk, hogy az Elnöki Tanács 1956. 31. sz. tvr. 1 § alapján „közbiztonsági őrizetbe" helyeznek bennünket. Ez magyarul internálást jelentett Kistarcsára. Ettől a kifejezéstől azonban ódzkodtak. Arcátlanul még azt is hozzátették: - ott megvédjük magukat a nép haragjától. Tehát nem csak büntetésnek szánták, de azt is sejtették, hogy a javunkat szolgáló intézkedésről van szó. Cinikus retorika! Jellemző volt az egész rendszerre. A rendőrhatósági döntést követően a pécsi megyei börtönbe szállítottak át bennünket, ahol már számos más internálásra ítélt gyülekezett a megye minden részéből. A Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság adatai szerint 1957. március 15dike, április 4-dike és május l-e előtt egy-két hetes preventív őrizetbe vételekre került sor a megye területén. A köznyelvben „begyűjtésnek" nevezett akciók kezdeményezői a helyi tanácselnökök és párttitkárok voltak. E három jeles dátum előtt őrizetbe vettek száma 533 fő volt. 1956. november 4-dike és 1957. június l-e között Baranya megyében öszszesen 2 290 személyt vettek preventív őrizetbe. Közülük: • internáltak (hat hónapra) 206 főt • őrizetben tartottak 1-2 hetes időtartamra 553 főt - ügyészségi őrizetbe vettek 829 állampolgárt. Eljött április közepe és még mindig a megyei börtönben tespedtünk. Egyre nehezebben viseltük a zárkaéletet, a zsúfoltságot, a százéves börtön primitív körülményeit: a gyalázatos kosztot, a mozgáshiányt, a küblit. Aztán egyik reggel nagy reteszcsattogásra ébredtünk. Nyíltak a zárkaajtók. Nagy volt a jövés-menés. A főtörzs nyitott be: Na emberek! Összes cuccal sorakozó! Egy-kettő! Elmennek innen nyaralni - tette hozzá hamiskás mosollyal a bajusza alatt. Az udvaron már ott állt egy leponyvázott teherautó. Felkászálódtunk mi tízen egyetemisták és még vagy ugyanannyi „ellenforradalmár" a megye minden részéből. Az úticél a kistarcsai internálótábor volt. A KISTARCSAI INTERNÁLÓTÁBOR Kistarcsa egy nagy dzsembori volt 1957 tavaszán-nyarán. Öt-hat ezer embert helyeztek el itt az eredetileg rendőr tiszthelyettes-képzőnek épült, majd