Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)
A forradalom után - FRANKOVICS GYÖRGY Jugoszláviai dokumentumok az 1956-os magyar forradalomról
ciai bonyodalom, mint később a mi elraboltatásunkból sem. Es abból sem, hogy a magyar újságok megírták, hogy Nagy Imre és politikai csoportja Romániától kért és kapott menedékjogot. Ha netán megbolondultunk és valóban Romániától kértünk volna menedékjogot, akkor öt hónap múlva hogyan kerültek vissza a férfiak a magyar börtönökbe? Hogy körülbelül egy év múlva pert csináljanak teljesen titokban Nagy Imre, Gimes Miklós, Szilágyi József ügyében, akik ellen még annyi bizonyítékot sem tudtak összekaparni, ami egy jogállamban 6 hónapi börtönbüntetést vonhatna maga után; Maiéter Pál esetében, akinek szintén nem volt más bűne, mint annak idején a 13 aradi vértanúnak: védte a hazáját, fegyverrel harcolt Magyarország függetlenségéért. 110 év múlva újabb mártírhalál ugyanazért a „bűnért". Jugoszláv újságírók bejártak a követségre, arról beszéltek, hogy a belgrádi és az újvidéki lapok milyen pozitívan értékelik a Nagy Imre-csoport tevékenységét a forradalom előtt és alatt. Az újvidéki magyarnyelvű lapokat odaadták elolvasni. És egyszer csak egész váratlanul azt látjuk a lapokban, hogy Tito a Pulában tartott beszédében ellentétes módon ítéli meg a csoport politikáját, revizionistáknak nevez bennünket. A pulai beszéd után nem bíztunk többé Titoban, rájöttünk, hogy nincs sok különbség közte és a primitív Hruscsov között. Úgy látszott, hogy a követ és az alkalmazottak csak sejtettek valamit Hruscsov és Tito gálád egyezkedéséről, mert a követ hosszú időn keresztül kérlelte Nagy Imrét, hogy a csoport ne hagyja el a követséget: attól fél, nem jutunk haza. Nagy Imre viszont azért határozott úgy, hogy kimegyünk, mert már november 23-ára teljesen kifogyott a követség élelmiszerkészlete. Kenyér egyáltalán nem volt. Az oroszok blokádot rendeltek el, és semmiféle élelmiszert nem engedtek behozni a követségre. A szakácsnő már három napja kenyér keveréket sütött tepsiben, csak a gyerekek számára. Ekkor Nagy Imre bejelentette a követségnek, hogy hazamegyünk. Néhány nappal azelőtt kapott a csoport egy garancialevelet Kádár és Münnich aláírásával, hogy senkinek semmi bántódása nem lesz, mindenki hazajut a lakásába. Persze, ebből az ígéretből egy szó nem volt igaz. Már napok óta kész lehetett az oroszoknál a forgatókönyv, a terv az elfogatásunkra. A hallban Nagy Imre és a követ körül nagy csoportosulás volt. Vita kerekedett afelől, hogy menjünk vagy maradjunk. A követ teljes erőbevetéssel igyekezett Nagy Imrét lebeszélni a követség elhagyásáról, mondván: ha kitesszük a lábunkat a követségről, tovább senkiért sem vállalhatja a felelősséget. [...]" NAGYÉK BELÁTTÁK „HIBÁIKAT" - HAZÁJUKAT NEM KÍVÁNTÁK ELHAGYNI - KÁDÁR VISSZAVONTA ADOTT SZAVÁT Soldatic nagykövet első kapcsolatfelvétele az új magyar kormány hivata-