Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - DÁVID FERENC A „mecseki láthatatlanok" nyomában. Harctérkutatás - Vágotpuszta, 2006

korábban is megzavarták. A vízmosásban amúgy is sok hulladék volt és még a harcokból származó leleteknél sem lehettünk biztosak abban, hogy 50 év múltán most is eredeti helyzetükben, nem pedig 10-20 méterrel lejjebb, vagy a vízmosás széléből lemosódva találtuk-e meg. Végül csak néhány, az általunk vizsgált eseményhez köthető leletet találtunk, ezeket a térképen feltüntettük. A hegyoldal átvizsgálásánál a terepbejárások során előkerült leletek nyomvonala mentén mozogtunk. Ennek során fokozatosan kirajzolódott az a vonal, ami mentén a leletek elhelyezkedtek. Az átvizsgált terület egy észak-déli fekvésű állított téglalap, ami valamivel több, mint 200 méter hosszú és 100 méter széles és ezt hosszában, középen szeli át az általunk felfedezett menekülési útvonal képzeletbeli tengelye. A lelettérképen a téglalap szélességét összevetve a leletek előkerülési helyével megállapíthatjuk, hogy: 1. középen helyezkedik el egy kb. 20 méter széles sáv, innen származik valószínűleg a menekülők által elhullajtott tárgyak 95 %-a (35 leletcsoport, 104 lelettel). 2. ennek jobb és bal oldalán 40-50 méteres sáv húzódik, ahonnan nem került elő a menekülőkhöz köthető tárgyi lelet. A műszerrel átvizsgált területet tekintve kijelenthetjük, hogy a 100 méter széles sávban a vizsgálati és találati arány megközelítőleg 5:1, így a lelettérképen mindenki számára jól láthatóan kirajzolódik egy „folyosó" képe. Az itt fellelt tárgyak és azok elhelyezkedése, egymáshoz viszonyított helyzete képezi majd a következőkben vizsgálatunk tárgyát. Ha pontos számmal nem is tudunk szolgálni, azt feltételezhetjük, hogy a „Mecseki Láthatatlanok" egy meg nem határozható, de nagyobb létszámú csoportjának nyomait találtuk meg, amely a támadás során délnyugati irányba igyekezett eltávolodni a településtől. Az is lehetséges, hogy a Kubicza-féle térképen jelölt két csoport egyikéről van szó, mivel ő ott egy délnyugati és egy északnyugati menekülési irányt jelöl meg. Egy nagyobb ellenállócsoport délnyugati menekülési útvonalának tényét alátámasztó okok és elméletek: 1. a településen készülődő csoportok között nyilván többen voltak olyanok, akik hamarabb észlelték a velük szemben felvonuló szovjet-karhatalmista csoportokat, mint azokat, akik a település északi részét kívánták megrohanni, így ösztönösen az előbbi elől igyekeztek kitérni és az aknatűz elmúltával igyekeztek ellenkező irányban szaladni, 2. aki a házak között szaladt át, az szembetalálta magát a településsel párhuzamosan futó nagyobb vízmosással, leereszkedett, majd, hogy a többiekhez csatlakozhasson, felmászott a vízmosás kb. 3 méter magas nyugati oldalán. Mivel a felkelők főleg polgári öltözetet hordtak és a lőszert többnyire zsebükben tárolták, mászáskor több kiszóródhatott, így kerülhetett nagyobb mennyiségű lőszer a közelebbi vízmosás déli