Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A kötet szerzői

menekültjog és a magyar emigráció történetének kutatója, több szakkönyv szerzője. Magyar- és németországi folyóiratokban publikál. Czukor Antal Nyugdíjas villamosmérnök Pécsett. 1938-ban született Pécsett. Apja tanító a Pécs melletti Somogy-Vasas bányásztelepülésen. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Részt vett a forradalom pécsi eseményeiben, nemzetőr volt Somogy-Vasason, 1957. október 11-én a Pécsi Megyei Bíróság öt hónapi börtönbüntetésre ítélte. Szabadulása után dolgozott a Pécsi Szénbányászati Trösztnél, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál, a Sopiana Gépgyárban. NB III-as, majd Il-es pécsi sportegyesület labdarúgója. Munka közben levelező szakon előbb elvégezte a Felsőfokú Villamosgépipari Technikum pécsi kihelyezett esti tagozatát, majd a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karát, ahol 1976-ban szerzett diplomát. A pécsi 500-as Iparitanuló Intézet villamosipari szakoktatója, majd a Sopiana Gépgyár főmérnöke volt. 2006-ban megjelentette „A forradalom közkatonái" címmel írt visszaemlékező könyvét. Dávid Ferenc Egyetemi hallgató a Pécsi Tudományegyetem bölcsészettudományi tanszékének történelem szakán, V. évfolyamos demonstrátor. A Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztálya pécsi csoportjának tagja. Korábban még nem publikált. Az e kötetben található tanulmánya a harctérkutató csoportnak az 1956-os Pécs környéki harcok mecseki hadszintereit, a „mecseki láthatatlanok" harcainak terepeit felkutató munkáit dolgozza fel. Dr. Debreczeni László Nyugdíjas orvos, pécsi lakos. Pécsett született 1934-ben, értelmiségi családban. Apja a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanára. Az 1956-os forradalom idején a Pécsi Orvostudományi Egyetem V. éves hallgatója. Az 1956. október 22-én Pécsett tartott diákparlament levezető elnöke. Az ekkor megalakult MEFESZ tagjaként részt vett a forradalom Pécs városi eseményeiben. A pécsi pártházat elfoglaló bányaműszaki alakulat politikai vezetője. A forradalomban való részvételéért 1957 márciusában közbiztonsági őrizetbe helyezték, Pécsett, majd Kistarcsán tartották fogva. 1958. március 29-én a kaposvári katonai bíróság népbírósági különtanácsa két év hat hónapi szabadságvesztésre, majd másod fokon három év, hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, melyet Pálhalmán, Márianosztrán, a Kőbányai Gyűjtőfogházban töltött le. 1959 áprilisában amnesztiával szabadult. Szabadulása után volt segédmunkás, bánya-elsősegélynyújtó, tolmács,