Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Pécs és Baranya megye a forradalmi napokban - PÉTER KÁROLY A pécsi Diákparlament és a MEFESZ tevékenysége

1956 ősze a pécsi egyetemeken és főiskolán 1956 szeptemberében, a tanév kezdete előtt egy héttel behívták a DISZvezetőket továbbképzésre és vezetőségválasztásra. Az addigi egyetemi-főiskolai DISZ csúcstitkár, Tényi Jenő, a „Pécsi Egyetem" című lap főszerkesztője lett, helyére Gerencsér József főiskolást maratoni szavazással választotta meg a vezetőség csúcstitkárnak (addig szavaztatták a tagságot, míg létre nem jött a kívánt eredmény!). Voltak mások is, akiket így „választottak" meg vezetőségi tagnak. Itt közölték velem, hogy én (Péter Károly) vagyok a Tudományos Diákköröket Szervező Iroda titkára. Hogy azért valami változott a korabeli sötét magyar égbolton, azt 1956. október 6-án mutatta a Rajk-újratemetés, amelyen több tízezer gyászoló vett részt. Az országos politika éreztette hatását az egyetemi életben is. Szegeden megalakult a MEFESZ. A Magyar írószövetség lapja, az Irodalmi Újság, sőt az MDP központi lapja, a Szabad Nép, továbbá a DISZ központi lapja, a Szabad Ifjúság cikkei, riportjai szokatlan lázról, rég nem hallott őszinteséggel, sőt indulattal írnak az előző években elkövetett bűnökről, a felemás rehabilitációkról, a „Kucsera elvtársakról". Ebben a feszült politikai légkörben, az október végét megcsúfoló indián nyár verőfényében következett el 1956. október 22-e, hétfő. A mi csoportunknak reggel nyolc órakor sebészeti gyakorlata volt a II. Sebészeti Klinikán. Gyakorlat közben több hallgatót hívtak telefonon az egyetemi pártbizottság ülésére. Erre mindenki felfigyelt és hamarosan híre ment, hogy az egyetemi pártbizottságon délután három órára készítik elő a Diákparlamentet. Hívták a „hozzászólókat", akiknek kiosztották a forgatókönyv szerinti „hozzászólásaikat". Tíz órától sebészeti előadás következett a tanteremben. Ezt követően az évfolyam több hallgatója felvetette, hogy délután meg kellene alakítani a MEFESZ-t, s néhány hallgatót, köztük engem is, azzal bíztak meg, hogy a III. évfolyam nevében írjunk egy „memoradumot". Néhányan elvonultunk egy Szálai utcai albérletbe és ott megírtam a következő manifesztumot: „Végre 11 év nyomasztó csendje után, kezdetben csak nagy félő óvatossággal, de ma már tomboló viharként felemelte fejét az egész magyar nép, s szóhoz jutottunk mi is, egyetemisták... 11 évig lázongott önérzetünk, 11 évig magunkba fojtottunk minden keserűséget, minden sérelmet és méltánytalanságot. S ma ... még mindig ... azok az emberek, akik az elmúlt 11 évben a törvénytelenségeket elkövették egyetemünkön, funkcióikban ülve intézik ügyeinket. Követeljük, hogy a törvénytelenségeket elkövetőket vonják nyilvánosan felelősségre..." Délután három órakor az egyetem udvarán elkezdődik a Diákparlament. Ott van az Orvostudományi Egyetem, az Állam- és Jogtudományi Egye-