Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - DEBRECZENI LÁSZLÓ Barangolásaim, börtönországban - Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás

1 november 4-dikén hajnalban a szovjet csapatok Forgószél hadX / D \J • műveletnek nevezett támadást indítottak Budapest és az ország ellen. A szovjet páncélosok reggel 8 órára elérték a Parlamentet. Magyarország népe Nagy Imre miniszterelnök drámai hangú rádiónyilatkozatára ébredt: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van! Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével." A Szabad Kossuth Rádió a közleményt többször megismételte, majd 8 óra 7 perckor örökre elnémult. A rádió által ismételt kétségbeesett segélykérésekkel csaknem egy időben november 4-dikén reggel egy másik rádiónyilatkozat is elhangzott. Ezt a szovjetek által elfoglalt szolnoki rádió hullámhosszán, de Munkácsról sugározták. A rádiónyilatkozat arról tájékoztatott, hogy Kádár János vezetésével, valamint Apró Antal, Marosán György és Münnich Ferenc részvételével „Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" alakult, amely a szovjet hadsereg segítségével harcot hirdet az „ellenforradalom" leverésére. Megkezdődött a 33 évig tartó Kádár-korszak. A Kádár-korszak két nagy szakaszra osztható. Az elsőt, amely névadójának hatalomra kerülésétől 1962-63-ig tartott, a forradalmárokkal való véres leszámolás, a diktatúra intézményrendszerének restaurálása jellemezték. Rövid idő alatt egyértelművé vált, hogy az 1956-os forradalom alapvető céljai - a demokrácia és a nemzeti függetlenség - nem valósulhatnak meg. A megtorlás már november 4-dikén hajnalban megkezdődött, egyrészt a megszálló szovjet hadsereg által elindított deportálásokkal, másrészt a Kádár kormány karhatalma által foganatosított letartóztatásokkal. A november 4-dikét követő hónapokban az elhurcolások állandósultak, a letartóztatások időnként tömeges méreteket öltöttek (1957 március), de még 1960-ban is történtek őrizetbe vételek a forradalommal kapcsolatban. Gyakorlatilag 1956 novemberétől éveken át folyt a forradalomban részt vettek üldözése és bíróság elé állítása. Összességében az 1956 és 1961 közötti öt évben több mint 30 000 férfit és nőt intenáltak, illetőleg börtönöztek be, s bár 1959-ben, majd 1963-ban az elítéltek nagy része kiszabadult, olyanok is voltak szépszámmal, akik csak 1974-ben kerültek ki a börtönből. A halálos ítéletek száma elérte a 400-at. Pontos számuk máig bizonytalan, de az megállapítást nyert, hogy az 1956-ot követő öt évben 229 embert végeztek ki a forradalomban és a fegyveres harcokban játszott szerepükért. Az utolsó halálos ítéleteket 1961. augusztus 26-dikán hozták Kovács Lajos, Hámori István és Nickelsburg László perében. A sok ezer bebörtönzöttön és internálton felül további tízezreket sújtottak fegyelmi büntetéssel (állásvesz-