Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)
A forradalom után - FRANKOVICS GYÖRGY Jugoszláviai dokumentumok az 1956-os magyar forradalomról
különösen Tito, Rákosit Kelet-Európa leghírhedtebb posztsztálinista figurájának tekintette, s éppen ezért a szovjet vezetésnél eltávolítását sürgette. Dalibor Soldatic jugoszláviai követ az 1953. évvégére Budapestre érkezett, a magyar követ is elfoglalta helyét Belgrádban. A kapcsolatfelvétel ott folytatódott, ahol 1948-ban vége szakadt. Soldatic komoly érdemeket szerzett a közeledési folyamat elindításában, szorgalmazva országaink között a gazdasági-, kereskedelmi-, kulturális-, tudományos-, művelődési- és sport együttműködést. Törekvései - kivéve a felső szintű magyar politikai vezetést - magyar részről megértésre találtak. Az időközben meghalt jugoszláv nagykövet feleségével belgrádi lakásán találkoztam 2006. februárjában, aki elmondta, hogy férjével együtt Magyarország több városában megfordult. Fia megemlítette, hogy apja sohasem beszélt diplomáciai munkájáról. Dalibor Soldatic szigorúan titkos jelentései az 1956-os forradalmi események kitűnő helyzetértékelését adják, nem titkolva a Nagy-kormány tagjai iránt érzett szimpátiáját - ha a diplomáciában egyáltalán van ilyen -, s annak történelmi jelentőségére legelőször Dulles amerikai külügyminiszter utal. Soldatic felesége egy belgrádi kutatónak elmondta, hogy férje nyugdíjas éveiben többször is mondogatta: „Prodali smo Nada, prodali smo Nada!" („Eladtuk Nagyot, eladtuk Nagyot!") A jugoszláv vezetés valóban „eladta" Nagy Imrét, de miként járt el és viselkedett Soldatic nagykövet? Tanulmányunkban erre kívánunk választ adni. TITO TARTOTT A MERÉNYLETTŐL - RÁKOSI „NEM ENGEDETT A 48-BÓL" Tito nem tudta feledni a korábbi sérelmeket, ezért a szovjet vezetésnél többször is szorgalmazta Rákosi Mátyás leváltását. Másrészt a magyarországi liberális pártellenzék, Nagy Imre vezetésével Jugoszlávia rehabilitálását követelte és a szégyenletes koncepciós Rajk-per felülvizsgálatát, amire a rákosista vezetés nem igen hajlott. Az 1956-os év sok szempontból sorsdöntőnek bizonyult, többek között a szovjet-jugoszláv és a magyar-jugoszláv viszony, valamint a magyarországi belpolitikai helyzet alakulása tekintetében. Mindezekhez hozzájárult a Szovjet Kommunista Párt 1956. februárjában megtartott XX. kongresszusa, mely elvezetett a desztalinizációs folyamat elindításához, valamint Tito júniusi moszkvai látogatásához. Tito - merénylettől tartva - nem Magyarországon, hanem Románián keresztül utazott Moszkvába. A szovjet-jugoszláv megbeszélések során nem rejtette véka alá véleményét Rákosival kapcsolatban, akinek eltávolítása érdekében nyomást gyakorolt a szovjet pártvezetésre. A szovjet vezetők azonban még úgy ítélték meg, hogy a magyarországi kommunista rezsim egyedül Rákosi vezetésével tartható fenn, leváltásával a
