Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)
Pécs és Baranya megye a forradalmi napokban - MÁRFI ATTILA Vörös Vince kisgazdapárti politikus az 1956-os forradalomban; '56-os források Vörös Vince iratanyagában
Az életpálya 1 M ielőtt felvázolnám az ismert baranyai kisgazda politikusnak az 1956-os forradalom és szabadságharc alatti tevékenységét és az ő gazdag irathagyatékának a forradalomra vonatkozó forrásait, fontosnak tartom röviden ismertetni Vörös Vince biográfiáját és politikai pályafutását. A Baranya megyei Kisbicsérden született 1911. február 23-án kisparaszti családban. Szülei Vörös Kálmán és Tóth Mária. Iskoláit Kisbicsérden járta, majd a Szentlőrinci Téli Gazdasági iskolában végzett, mely intézmény később a kalászos gazdamozgalmak kiinduló bázisa lett. Igen korán, már a '30-as évek elején jelentkezett a paraszti társadalmat érintő írásaival. Közéleti pályafutásának kezdete is erre az időszakra tehető. 1935-ben kezdődött politikusi működése, amikor belépett az akkori kormányzat demokratikus ellenzékét képviselő Független Kisgazdapártba. Közéleti publicistaként három művére is fel kell hívni a figyelmet: Gyertyagyújtás (1937), Beszélnek a barázdák (1939), és Dűlőúton (1940) címmel. Mégis elsősorban a Baranyából kiinduló Kalászos gazdamozgalmak és a Magyar Parasztszövetségben végzett munkája tette nevét országosan is ismertté. Ez utóbbi szervezetnek, Kovács Béla lemondása után, főtitkára is volt. 1944 decemberében a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés jegyzője és tagja lett. 1945 nyarától a Független Kisgazdapárt főtitkárhelyettese, s politikusként a korszak meghatározó közéleti személyiségeivel tartott kapcsolatot. Elsősorban Nagy Ferenc, Illyés Gyula, Szabó Pál, Veres Péter és Kovács Béla nevét fontos megemlítenünk. Politikai pályafutását a Nagy Ferenc ellen 1947 tavaszán indított támadás törte ketté köztársaság elleni összeesküvés címén, bár őt magát rehabilitálták. 1949-ben végleg háttérbe szorult, s visszatért Bakonyára, ahol földjeit államosították, majd a kitelepítés is utolérte. 1956 októberének végén részt vett Kovács Bélával együtt a Független Kisgazdapárt újjáalakításában. Egykori politikus társai közbenjárására nem történt ellene eljárás, de sokáig nem kapott Baranya megyében munkalehetőséget. Ekkor a kenyérmezei Országos Sertéshizlaló Vállalat brigádvezetője, majd visszatérve Baranyába, először a XIV. sz. Autójavító Vállalat lakatosa, később a Vörös Szikla TSZ magtárosa, végül 1978-tól 1988-ig a Pécsi Vízműnél portás. Közben az 1970-es években felvette a kapcsolatot az Egyesült Államokba emigrált Nagy Ferenccel, s komolyan kezdett foglalkozni a kisgazdapárt történetének megírásával, illetve a fennmaradt dokumentumok összegyűjtésével. A rendszerváltás megindulásával (1988) kezdeményezője a Független Kisgazdapárt és a Magyar Parasztszövetség újbóli megalakulásának, majd az 1990. évi első szabad választások után, május 2-án a Magyar Országgyűlés alelnökévé választották. Az első parlamenti ciklus1 Márfi, 2007. 2-3. o.
