Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - NAPLÓ - Péterfia Zoltánné naplója

bírják leszedni. Mi a főiskolával tovább megyünk, de a tömeg ott marad és tovább követel. Bálinttól és Gabitói tudom meg este, hogy végül mégiscsak leverték, aztán a Nádor Szállóról is, majd a vasútra tartva útközben mindenütt, végül az állomásról is. Gabi képben örökíti meg a jelenetet. A lehullott csillag üvegdarabjait leköpdösik, vagy hazaviszik emlékbe. Mi tehát tovább megyünk a Janus P. utcán. A Magyar-Szovjet Társ. Székházának kapujáról az óvatos titkárok mindent eltüntettek, még az emblémát is. A Borforgalmi előtt tüntetünk, az adminisztráció és a munkásság mosolyogva velünk tapsol. A csillag felé mutogatunk. Nem kell nekik nagy biztatás, egykettőre előkerül egy hosszú létra és nagy gyönyörűséggel ledöntik a munkások a vörös csillagot, sőt, tiltakozásunk ellenére az élmunkás jelvényt is. Ez után a Nevelők Háza elé vonulunk, ahol kérésünkre a zászló közepéből kivágják a címert, kidobják az úttestre és ott elégetjük. A menet a Doktor S. utcán halad a Stockházig, útközben egyre felszabadultabban kiáltva a jelszavakat. Most már „Ruszkik haza!" járja. A katonaság előtt elhaladva látjuk, hogy teljesen felfegyverezve állnak az ablak mögött. Visszaérünk a Főiskola elé, és kitűzik a fekete zászlót, majd a Himnusz el éneklésével feloszlik a csoport. Este megint csak kimegyünk a Széchenyi térre: én, Ruci, Kati, Bandi, Misi, Bori, Balázs. Végül mind megtalálgatjuk egymást. A téren becslésem szerint kb. húsz ezer ember lehet. Az egyetemisták már a Kossuth címeres lobogóval. Mindenki egész megkövül, mikor a Nádor szálló melletti ház ablakából kihirdetik mikrofonon, hogy megalakult a forradalmi tanács, kezébe vette a rádiót, a postát, melléje állt a katonaság és a rendőrség. Ezt egy katonatiszt is bemondja. Rengeteg Tefu és Epfu kocsi sorakozik fel, készek a forrad, tanács munkáját segíteni. Tervbeveszik az uránbánya megszállását. Sajnos, úgy látszik, a forrad, tanács gyakorlatlan, húzza az időt, az emberek belefáradnak. Még az imént készek lettek volna Pestre rohanni, lassan a tömeg zöme hazabaktat. De azért jó sokan maradnak ott. Ekkor a forr. biz. már a Városháza I. emeletén ülésezik. Oroszul tudó egyént keresnek tolmácsnak, mert az a híre jár, hogy az oroszok már Sellyén vannak. Bemegyek, jön egy fiatal ember is. Elmagyarázzák, mi lesz a munka: parlamenternek kell lenni. Megszerkesztik a szöveget. Haza kell küldenem szótárért. Míg erre várok, alkalmam van körülnézni. A forr. tanács tagjai bizony nagyon fejetlenek. Fiatalok is, primitívek is, alig van köztük intelligens koponya. A tolmácstársammal együtt elkeseredünk. Ahány ember, annyi ötlet, javaslat, döntés nincs, mindenki fejetlen, az egész csupa káosz. Lefordítjuk a szöveget, aztán várunk. Éjfél előtt 10 perccel beront Bori, azzal a hírrel, hogy Z. otthon őrjöng, mert kihirdették éjfélre a statáriumot. Nem akarok mozdulni, de a gyerek csupa halálos rémület, könyörgés. Vele megyek. Gyávaság. Eszembe jut, hogy Bandi és Misi is kint