Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - LEVÉL - Ung Ferenc levele

Ung Ferenc, volt pécsi orvostanhallgató, 1956-ban MEFESZ-tag levele az eszéki táborból Pécsre, dr. Páva István családjának (részlet) Baranya Megyei Levéltár. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc iratai. Dr. Páva István ajándéka a Baranya Megyei Levéltárnak. Pécs, 2001. október 24. Szám nélkül. Kedves „Egész kis Család!" Eszék, 57. márc. 11. Ne haragudjatok, (ill. tessék haragudni), hogy ilyen későn írok, de mint biztosan ismeretes, az aránylag kis távolság ellenére a levélösszeköttetés nem a legjobb, és mamáék is elég rendetlenül kapják meg; csak kb. 3-hete. Itt vagyok Eszéken, az Ankin Dvorban. Ez az egyik menekülttábor - a kevésbé „elegáns", bár olyan szépnevű része a szűkebb otthonom mint a Bikakolostor. Ez utóbbi egy jóféle hombár vagy lovarda; vagyunk is benne elegen. Most már a legegészségesebb hely; de jan. 23-án, amikor ide áttelepültünk, még alul felül folyt a víz és meglehetősen szellős volt. Jan. 21-én jöttem át, az utolsó 1 Vi km. elég izgalmas volt, addig simán ment minden. Belefutottam egy 4 tagú járőrbe, akik hóköpenyben álltak az erdő szélén. Kicsit ködös is volt, ezért mintegy 300 m-ről vettem észre őket, amint az egyik lépett, és a köpeny alól kivillant a sötét ruházata. Azonnal irány a Duna, be a sűrűbe, de ők is futottak már be, a határ és én közöttem voltak. Bekerítettek és azzal tudtam megmenekedni, hogy a Duna magas partjáról leugorva a homokszegélyen és a vízben futottam, így nem maradt nyom, majd amikor feljöttem a partra, előreszaladtam és saját hócsapá(so)mon vissza, lehasaltam és vártam. Ott mentek el tőlem 2-en kb. 8-10 m-re, nagyon örvendezve, hogy megvan a nyom, a másik 2, mint rövidesen megtudtam, oroszok, hátul jöttek lassan. Én a két rész közt kiszaladtam a töltés felé, keresztezve az első két tag vonalát, és sprint. Egy tisztás részen, kb 150-200 m-re vettek észre az oroszok, és hangzatos sztoj üvöltözést csaptak, persze nem álltam meg, hanem le-lebukva szaladtam, hogy elérjem a fákat. Kétszer lőttek utánam, hála Isten teljesen eredménytelenül. Amint a fákat elértem, derékszögben befordultam és irány a határ, futóra. Néhány hasalással és hótúrással megtoldva 10 percen belül lent voltam, amikor megláttam a figyelőtornyot, belebújtam a nádasba, és úgy jutottam el a léniáig, kis lábfürdő után. Az irtáson áthasaltam, a határőrök úgy látszik, lassúbbak voltak, mert még nem értek le, különben az egyenes vágáson nyugodtan végiglőhettek volna, szerencsére a figyelőtorony is üres volt. 21-én d. u. 3

/4 4 volt, megnéztem az órát, amikor leültem a jugó oldalon a határkőnek, majd jobbnak láttam pár méterrel odább menve - leróni távozásomat a földLevél