Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Dr. Berkovits Tivadar visszaemlékezése

dásnak. így esett a választás a mélykúti (Büdöskúti - a szerk) vadászházra, mint pillanatnyi rejtekhelyre. Másnap már innen portyáztunk és adtunk jeleket létezésünkről. Itt hozott össze a sors a „Gazdával" (dr. Horváth Géza), mely találkozás más publikációimban (Berkovits Tivadar [Stockholm]: A mecseki láthatatlanok 1956. In: Hódoltságban. I. magyar történelmi konferencia az elnyomatás évtizedeiről. Szerk. Kiss Dénes. Zrínyi Kiadó. Budapest, 1992. 225-230. - a szerk) részletesen le van írva. Hadd szóljak inkább elsődleges benyomásomról. Szimpatikus, okos ember benyomását keltette. Bőrkabátba öltözve, mögötte fegyveres kísérettel pillanatnyi gyors helyzetértékelés művészetét mutatva nekem, akkor huszonegyéves fiatalembernek, imponált, és elfogadtam az alkut, hogy vonjuk össze „csapatainkat" és alakítsunk egy parancsnokságot, melynek tagjai: a „Gazda" mint parancsnok, az őt kísérő katonai tanácsadója, a „Vadász" (Kubicza János - a szerk), egy idősebb bányász, kinek nevét sajnos már elfelejtettem, és jómagam, aki, ismeri a terepet. Gyorsan észrevettem, hogy Géza (nekem csak mindig Géza volt, meg maradt is) nagyon hallgat a tanácsadóira és alaposan mérlegel mindent, amit mondtunk Neki. Jó és igazságos parancsnoknak mutatkozott. Nagyon sokat törődött az emberanyaggal, akik őt körülvették. Kubicza kitűnő katonai rendet tudott tartani, míg az idősebb bányász kollegánk jól tudott az egyszerű emberek nyelvén beszélni. Az én szerepemet úgy fogtam fel, mint tanácsadó, stratégiai tervező, terepismerettel rendelkező, és odafigyelője a nagyobb összefüggéseknek. Azt hiszem, én fogalmaztam meg végezetül a sündisznó elv alkalmazását, a ködösítés (átvonulás a Keleti Mecsekbe) stratégiáját, beleértve a pécsváradi eseményeket és annak az esetleges lehetőségnek mindennemű megakadályozását, hogy felesleges vért ontva rövid időre visszafoglaljuk a várost az oroszoktól. Határozottan állítom, hogy volt annyi erőnk, hogy ezt megtegyük, de ez a lépés olyan következményekkel járt volna nagyon szeretett városunkra, hogy romba lövik a szovjetek azokat az értékes épületeket és emlékeket, melyek nekünk pécsieknek szívügyünk volt. A felesleges vérkiontásról nem is beszélek. Ez az alternatíva is az asztalon volt, és tudtuk azt, hogy ezt csak akkor lehet megtenni, ha a nemzetközi helyzet a magyar szabadságharcosok mellett szól és a megígért nyugati segítség valamilyen konkrét formában megérkezik. Akkor gondoltunk bejönni a városba és fenntartani a rendet a visszavonuló szovjetek után. így utólag megállapíthatom, hogy naivak voltunk, illetve naiv voltam, mert az emberekben a harci kedv igen magas volt és kicsit úgy éreztem, hogy az ár ellen úszom. De meg tudtam értetni Gézával, és a többiekkel is logikám helyességét. Sajnos csak rádióvevőnk volt és csak a külföldi híradásokat tudtuk fogni és abból következtetni a magyar ügy nemzetközi helyzetére. Tehát a hírekből leszűrt következtetés az volt, hogy egyelőre kitartani, nyugtalanítani az ellenséget avval, hogy jeleket