Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - VARGHA DEZSŐ A Dunántúli Napló működése az 1956-os forradalom első hetében (Október 23-28.)

ró-cseprő kifogásokkal zaklatta őket nap mint nap. A legutóbbi napok „budapesti eseményei" kapcsán pedig ő és néhány funkcionárius társa hasonlóan viselkedtek. Élesen tiltakozott „a felkelés első napján" az ellen, hogy ebben szerepe volt „a szektáns huzavonának", és mind a helyi írócsoport nyilatkozatából, mind a szerkesztőségi cikkből kihúzatta ezt a megállapítást. A továbbiakban nem adott tájékoztatást az eseményekről, és a munkatársaknak „elferdítette a tényeket". Ezért őt is felelőssé tették azért, hogy a lap akkori budapesti közleményei „hézagosak és sok tekintetben tévesek voltak". Amikor a lap munkatársa, Tenkely Miklós megjelent a bőrgyári munkástanács értekezletén, a szintén ott lévő Právicz Lajosné, a pártbizottság osztályvezetője ezt követően egy másik újságírónak, Szálai Jánosnak azt mondta, hogy „fülelni és szenzációt keresni" jelent meg, és „legjobban szerette volna nyomban kirúgni". Ezt az eljárást utasították vissza, és kinyilvánították azt a szándékukat, hogy mindenütt legyenek ott munkatársaik, a lap „időben, helyesen és az igazságnak megfelelően tájékoztassa az olvasóközönséget". Önkritikus hangot is megütöttek eddigi munkájukról, és kijelentették: bár a kommunista szerkesztőségi tagok továbbra is tartják magukat a pártfegyelemhez, de a személyes önkényeskedést visszautasítják. Változást vártak a pártbizottság összetételében és a sajtóval kapcsolatos viszonyában. Leszögezték, hogy elfogadják a megyei pártbizottság észrevételeit, javaslatait, tanácsait, bírálatát, de fenntartják maguknak a jogot a pártbizottság és a megyei tanács és funkcionáriusaik bírálatára, hogy „újságunkat legjobb meggyőződésünk szerint, minden előzetes cenzúrázás és durva beavatkozás nélkül, szabadon szerkeszthessük". A „teljes sajtószabadság következetes megvalósítása" a céljuk, minden utasítás, tilalom nélkül, a szabad tájékoztatás szellemében. Itt konkrét példaként említették meg azt a hazugságot, hogy eddig a mecseki uránbányászat helyett bauxitbányászatot kellett írniuk. A szerkesztő bizottság és a munkástanács fönntartotta magának a jogot, hogy „a lap közleményeit saját meggyőződése és tudása szerint, felelőssége teljes tudatában válogassa meg". A kormánytól azt kérték, hogy „a helyzet teljes konszolidálódása után", a társadalmi követelések végrehajtását követően rendezze a sajtószabadság ügyét, lássa el papírral az újságokat. Azzal a fontos megállapítással zárták a cikket, hogy a jövőben „teljes odaadással" segítik a párt, a kormány munkáját, mivel „ez a kormány az első, amely számunkra a teljes, korlátok nélküli sajtószabadságot biztosította."

10 10 BML Sajtógyűjtemény DN 1956. október 28. Különkiadás. Itt jegyezzük meg, hogy a Baranya Megyei Tanács VB. Népművelési Osztálya a helyi írószövetségi szervezet, a Petőfi Kör, a MEFESZ és a TTIT kérelme alapján határozatot hozott ezekben a napokban, hogy Pécsi Hírlap néven új délutáni napilap engedélyezését javasolja az illetékes minisztériumnak borsodi és győri példához hasonlóan. Felelős szerkesztő