Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - CSERESNYÉS FERENC A nagylelkű ausztriai magyar befogadás árnyoldala 1956-ban

integrációra. El is indítottak átképző kurzusokat, de ezek a menekültek körében nem bizonyultak túl népszerűnek.

24 Bár a magyar menekültek elhelyezkedési esélyei jobbak voltak Ausztriában,

25 mint a kelet-európaiaké (oroszok, ukránok), karrierlehetőségeik mégis korlátozottabbak voltak, mint például Németországban. Heinz Fassmann és Rainer Münz vizsgálatai szerint az osztrák munkaerő piac nagyobb etnikai szegmentációt és szűkebb áteresztő kapacitást (felemelkedési lehetőséget) mutat, mint a német.

26 Ezzel összefüggésben az idősebb, nyugdíjjogosult személyek, mint például az egykori tisztviselők, katonatisztek, tanárok stb. képezték a legnagyobb problémát Ausztriában. Ok koruk miatt sem kivándorolni, sem az átképzésben részt venni már nem tudtak. Ezeknek az embereknek a sorsával nemigen foglalkozott senki. Hátralévő életüket vagy egy menekülttáborban, vagy jobb esetben az idősek otthonában kellett tölteniük. Esetleg a szegényellátás minimális támogatásával tengődtek hónapról hónapra 350 Schillingből. Ugyanez volt a sorsa a hadirokkantaknak is.

27 Emberek százezreinek, akik a szovjetek által dominált térségből elmenekültek, Ausztria volt az első szabad ország, amelyben védelmet találtak és ezt jelezte egyértelműen vissza a köztársaság világnézeti orientációja. Ugyanakkor Ausztria nem tartotta magát e menekültek befogadó országának, hanem olyan átmenő állomásnak, amely felajánlja „jó szolgálatait" a migrációs célországoknak. A demonstrációs effektus így felerősödött a kooperációs effektuson keresztül, ugyanakkor csökkent az Ausztriára nehezedő teher is.

28 A forradalom és az azt követő szovjetmegszállás Magyarországon volt Ausztria számára a legnagyobb megbízhatósági próba 1956-ban a világközvélemény szemében. Óriási számban menekültek rövid idő alatt olyan emberek gyalog keresztül a határon, akiket a helyi lakosság nagy segítőkészséggel fogadott. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a befogadókészség Ausztriában mindig a továbbutazás elvárásához kapcsolódott. Az Ausztriába menekült majdnem 200 000 magyarnak így kevesebb, mint 10%-a maradt végül az országban.

29 24 Taubinger, 1959. 9. 25 Heinz Fassmann-Rainer Münz: Osterreich. In: Hubert Heinelt (Hrsg.): Zuwanderungspolitik in Europa. Nationale Politiken. Gemeinsamkeiten und Unterschiede. Leske + Budrich, Opladen 1994. 302-322. 26 Fassmann, Heinz-Münz, Rainer-Seifert, Wolfgang: Die Arbeitsmarktposition ausländischer Arbeitskräfte in Deutschland (West) und Osterreich. In: MittAB 4/97. 734. 27 BAB150/3549. 28 Bauböck, 1996. 9. 29 Uo. és Taubinger, 1959. 1. A Magyar Menekültügyi Szolgálat vezetője az osztrák Szövetségi Belügyminisztérium hivatalos közleményére hivatkozva 1959. január 31én 14. 435 főben határozta meg.