Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - DEBRECZENI LÁSZLÓ Barangolásaim, börtönországban - Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás

1945-46-ban internálótáborként szolgáló laktanya épületekben. Nap mint nap érkeztek a szállítmányok leponyvázott teherautókon az ország minden részéből. Nemzeti bizottságok, munkástanácsok, fegyveres harcosok, munkások, parasztok, értelmiségiek, diákok, civilek és katonák. Egyeseket rosszakaróik jelentettek fel, mások megjárták az ausztriai menekülttáborokat és bedőlve a büntetlenséget ígérő hazug szólamoknak hazatértek, voltak, akik rendőrségi vizsgálat után voltak, másokat minden vizsgálat nélkül rövid úton internáltak. A közbiztonsági őrizet alapesetben hat hónapra szólt, de meg lehetett hoszszabbítani. Tulajdonképpen a kádári konszolidációra veszélyes „ellenforradalmi elemeket", hangadókat, a helyi társadalom tekintélyes tagjait internálták Kistarcsára, részben az otthon maradottak megfélemlítése céljából. Innen lehetett szabadulni (holnap, holnapután, vagy) a hat hónap elteltével és lehetett visszakerülni az AVO-ra, bíróság elé és börtönbe vagy akasztófára akár. Mert a háttérben közben gőzerővel működött a megtorló gépezet, a bíróságok, népbíróságok, katonai bíróságok. Egy nagy szűrő volt Kistarcsa. Lassan múltak a hetek és a hónapok Kistarcsán. Cserélődtek az emberek, a szobatársak. A rekkenő nyár elmúltával beköszöntött a szeptember. A legtöbbnek lejárt a hat hónap. Minden nap sokan szabadultak, de nem kevesen voltak olyanok, akiket a rabomobilok visszavittek a rendőrségre, hogy újabb nyomozás kezdődjék az ügyben. Egy szép napon ránk is sor került. Mégpedig úgy, hogy egyetemista társaim szabadultak, nekem pedig egy papírt nyomtak az orrom alá, amin az állt: „A közbiztonsági őrizetet további hat hónappal meghosszabbítjuk." Az én kálváriám még nem ért véget... Bírósági eljárások Baranya megyében a levéltári adatok szerint (2006. októberig feldolgozott esetek) 154 politikai perre került sor a forradalmat követő esztendőkben. Ezekben a perekben 474 főt ítéltek el ezer évnél több börtönévre. Halálos ítélet három született (Herczeg József, Petrus József, Szabó István), de ebben az időszakban akasztották fel Noé János volt csendőrőrmestert a csertetői sortúzben játszott szerepéért. A pereket válogatott bírák és ügyészek vezették le, egy részük népbírósági perrendtartás szerint folyt és gyakoriak voltak a zárt tárgyalások. A védőügyvédeket is megválogatták, akárki nem szerepelhetett az ügyvédi karból és sok esetben kirendelt védők működtek közre. Mindenki meg volt félemlítve, többnyire csak terhelő tanúkat idéztek meg, védő tanúkra nem voltak kiváncsiak a bíróságok. Egyébként az 1956 utáni perek szakmai feldolgozása és értékelése tudtommal mind a mai napig nem történt meg (egy kivételtől