Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - DEBRECZENI LÁSZLÓ Barangolásaim, börtönországban - Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás

téssel, lefokozással, egyetemről való kizárással vagy más módon). Az „ötvenhatosokkal", sőt azok gyermekeivel is sok esetben még a nyolcvanas években is éreztették, hogy másodrangú állampolgárok, kimaradtak az előléptetésekből, prémiumokból, nem beszélve az indokolás nélkül megtagadott útlevél kérelmekről. Többségük életútja kettétört, számukra csak mellékvágányon futó életpálya jutott osztályrészül, és minden bizonnyal a rendszer 1989-es összeomlásáig árgus szemek megfigyelése alatt álltak. A megtorlásnak ez a tömeges, sokirányú, kegyetlen és elhúzódó folyamata, -joggal mondhatjuk - példa nélküli országunk történelmében. Ennek bizonyítására összehasonlításul nézzük meg milyen is volt a megtorlás, a bosszúállás két olyan forradalmat, fegyveres konfliktust követően, mint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1918-19-es forradalmak. Mint ismeretes az 1848. március 15-dikén Pesten kitört forradalom, amely az osztrák és végül az orosz hadsereggel vívott szabadságharccá vált, 1849. augusztus 13-dikán a világosi fegyverletétellel ért véget. A csaknem másfél évig tartó szabadságharc leverése után Haynau vérbíráskodása, majd Bach Sándor belügyminiszter tíz évig tartó vészkorszaka következett. A megtorlás mérlege: gróf Batthyány Lajos miniszterelnök agyonlövetése Pesten az Újépületben és a szabadságharc vezető 13 tábornokának kivégzése Aradon 1849. október 6-dikán. Rajtuk kívül még vagy száz katonát és polgári személyt halálra, több mint kétezret hosszú rabságra ítéltek. A nem tiszti állományú honvédeket külföldi, hazájuktól távoli szolgálatra soroztak be. A kortársak bel- és külföldön egyaránt döbbenten fogadták Haynau példátlan brutalitását: Maderspach Károlyné honleány nyilvános megvesszőztetését! ( Ezzel a „példátlan" esettel szemben áll az 1956 után kivégzett 8 nő mártír, köztük Tóth Ilona szigorló orvosnő, vagy a 18-dik születésnapja után 11 nappal bitóra küldött Mansfeld Péter.) A szabadságharc leverését követő rémuralom elől sokan külföldre, emigrációba menekültek, Magyarországot pedig az Ausztriai Birodalom rebellis tartományaként kormányozták 1867-ig mintegy húsz esztendőn át. Az 1918-19-es polgári forradalmat, majd a 133 napig tartó proletárdiktatúrát követő fehérterror áldozatainak száma százas nagyságrendbe tartozik. Néhány száz bírósági perben tucatnyi halálos ítélet született. Nagyságrendekkel kisebb volt a bebörtönzöttek és az emigránsok száma is, mint 1956 után. De térjünk most vissza a 13 napig tartó (más számítások szerint november 11-ig, vagy november 16-ig) 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásokhoz. A tárgyalást három részre kívánom osztani. Először röviden áttekintem az országos adatokat, majd részletesebben a Baranya megyére vonatkozó statisztika és értékelés következik, végül - személyes érintettségem okán is - külön kívánok foglalkozni az események egyik főszereplőjét képező pécsi egyetemi ifjúságot és oktatókat ért megtorlással.