Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - FRANKOVICS GYÖRGY Jugoszláviai dokumentumok az 1956-os magyar forradalomról

Nagy Imre „menedékjoga" A

szovjet és a kelet-európai kommunista rendszereknek az 1990-es években bekövetkezett bukását követően a kutatók előtt megnyíltak a volt szovjet és a jugoszláviai levéltárak. A történészeknek lehetőségük nyílott az addig érthető okoknál fogva titokban tartott releváns dokumentumok feldolgozására. A címben jelzetteket számos magyar, szovjet és szerb szerző alapos tanulmánya öleli fel, s első pillanatra úgy tűnhet, hogy írásunk megismétli a már jól ismert közléseket. Nos, a kételyek eloszlatása érdekében fontos közölni, hogy a belgrádi két levéltár iratai mellett a külügyminisztérium levéltárában újabban feltárt anyag feldolgozásával a magyar '56-os forradalom eseményeit árnyaltabban fogalmazhattuk meg. Főként ez utóbbi dokumentumokat kívánom ismertetni.

1 A magyar-jugoszláv és a szovjet-jugoszláv kapcsolatok (1945-1956) rövid áttekintése Magyarország és Jugoszlávia az 1945-1948 közötti időszakban kitűnő kapcsolatot tartott fenn egymással. A politikai együttműködés mellett, kölcsönös gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok épültek és erősödtek, valamint a két ország vezetői a jugoszláviai magyarok és a magyarországi délszlávok ügyeit is rendezni kívánták. Az események menetébe azonban közbeszóltak az 1948-as történések. A Tájékoztatási Iroda közleményében Sztálin és a többi csatlós szocialista ország a titoi vezetésű Jugoszláv Kommunisták Szövetségét a szocializmus ügyének árulójaként állította be, ellenük kíméletlen ideológiai és politikai hadjáratot folytattak 1953-ig bezáróan. Sztálin 1953-as halálát követően a hruscsovi vezetés a szovjet-jugoszláv kapcsolat javításán fáradozott, szorgalmazva egymással a megbékélést, a nemzetközi feszültség enyhülését, egyszóval a két ország közötti viszony normalizálását. Ennek hatásaként a magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok felvételére került sor, ám a szovjet vezetés belgrádi 1955. évi látogatását követően is csak kis mértékben következett be a magyar-jugoszláv viszony normalizálása. Ennek fő oka Rákosi politikájában volt, aki a sztálinista Tito-ellenes kampányban különösen élen járt, nem tévesztve szem előtt a koncepciós Rajk-per megtartását sem. Egy ilyen politika élesen szembehelyezkedett még a legkisebb posztsztálinista változtatást sürgető folyamatokkal is. A jugoszláv vezetés, 1 A szerző itt közölt tanulmányában nem alkalmazott jegyzeteket. írásának végén irodalomjegyzék található - a szerk.