Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)
A forradalom után - DÁVID FERENC A „mecseki láthatatlanok" nyomában. Harctérkutatás - Vágotpuszta, 2006
Bevezető A magyar hadtörténelem legfiatalabb eseményeit képviselik az 1956-os szabadságharc összecsapásai. Ötven évvel a harcok után még több szemtanú él, így azt gondolhatnánk, hogy kevés a tisztázatlan kérdés, azonban a harc forgataga, az életveszély és az erős lelki nyomás hatására a szemtanúk beszámolói helyenként ellentmondásokat tartalmaznak. Ahogy a bűncselekményeknél a helyszínelés feladata tisztázni a tanúvallomások kérdéses pontjait, úgy a hadtörténetben a csata- és hadszíntérkutatás végzi el ezt a feladatot. A szakszerűen feltárt és felmért nyomok a helyszínt objektív forrássá avatják. Sajnos a szabadságharc összecsapásai a harctérkutatás eszközeivel nem vizsgálhatók, mivel azok zömében városi környezetben zajlottak, így napjainkra a nyomok szinte teljesen megsemmisültek. Természetesen akadnak kivételek, mint azt a budapesti Kossuth téri tűzpárbaj rekonstruálása is példázza, ahol az épületek falán napjainkban is jól beazonosíthatóak a lövések nyomai. Ez viszont csak olyan kivétel, ami erősíti a szabályt, hogy csata- és hadszíntérkutatás csak kevésbé bolygatott területen adhat hiteles eredményeket. 2006 tavaszán a Magyar Hadtudományi Társaság Csata és Hadszíntérkutató Szakosztályának pécsi csoportja elhatározta, hogy a szabadságharc történetében ritkaságnak számító, lakott területektől távol, erdős hegyes terepen lezajlott összecsapás nyomainak kutatásába kezd, így állítva emléket a „mecseki láthatatlanok" hősies harcának. A kutatás történeti háttere A kutatás megkezdéséhez az alapot a dr. Romváry Ferenc és Rozs András szerkesztésében megjelent „Mecseki Láthatatlanok, Pécs - 1956" című könyv jelentette. Ebben több forrás került feldolgozásra és közlésre, melyek megfelelő kiindulópontot jelentettek számomra. A Mecsekben lezajlott harcok eseményeit részletesebben Hajdú Imre rekonstruálja két egykori szabadságharcos visszaemlékezése alapján. Nagy Józseffel interjú készült, míg Kubicza János emlékiratot készített, amit külön értékessé tesz számunkra spirálfüzete, melynek oldalai megtalálhatóak a könyvben, a benne szereplő kézzel rajzolt térképekkel együtt. Kutatásunk szempontjából Kubicza János visszaemlékezése a leglényegesebb, akit 1939-ben avattak hadnaggyá a Ludovika Akadémián, 1945. februárjában, mint százados esett hadifogságba, végül 1949-ben, mint megbíz-
