Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - ROZS ANDRÁS A „mecseki láthatatlanok" és a munkástanácsok utóvédharcai

Temetésén néhány nap múlva a pécsbányatelepi temetőben több százan búcsúztatták a forradalom hősi halottját. A pécsváradi akció után a szovjetek és magyar támogatóik előtt nyilvánvalóvá vált a mecsekiek tartózkodási helye. A következő napon Mániánál jelentős katonai erőket vontak össze a mecsekiekkel való végső leszámolásra. A több száz fős szovjet haderő és a pufajkások azonban nem érték el céljukat, mert a mecsekiek ismét láthatatlanokká váltak számukra. A Gazda és Béla parancsnokok úgy döntöttek, hogy visszavonulnak előző szállásukra. Sikerült egérutat nyerniük támadóik elől. Vágotpusztán a parancsnok november 16án véget vetett az ellenállásnak, s lehetővé tette az eskü alóli feloldást azoknak, akik a városba, községeikbe hazatérést választják. A végsőkig kitartók Ausztria felé tervezték elhagyni az országot, mintegy 58-an. A következő napokban a maradék csapat fegyveresen a nyugati Mecsek erdein át viszontagságos úton Somogy megyébe távozott, majd a közeli jugoszláv határt választva november 22-én Barcstól északnyugatra, Bélavárnál elhagyta hazája földjét. Horváth Géza 42-ted magával lépte át a magyar-jugoszláv határt. Jugoszlávia a Nagy Imre szovjet elrablása miatt őt ért presztízsveszteség ellensúlyozásaként ekkor már nem toloncolta vissza az országába menekülőket, így a mecseki harcosok maradéka jugoszláviai lágerekbe került. Előbb Kaproncán, majd az Adriához közeli Gerovo táborban nyertek elhelyezést.

28 Később legtöbbjük valamelyik nyugati országban telepedett le, Horváth Géza Olaszországba, majd Belgiumba ment, végül Franciaországban tehergépkocsi-vezetőként dolgozott. Kubicza János is Franciaországban telepedett le.

29 1956. november 4. után a Pécs fölötti mecseki erdőkön túl még Komlón volt jelentős fegyveres ellenállás. A bányászvárosban a városi nemzeti tanácsban megoszlottak a vélemények november 3-án, amikor a várható szovjet támadással kapcsolatos válaszlépésről kellett dönteni. A radikálisok a fegyveres ellenállás mellett kardoskodtak, „azzal, hogy ők az utolsó csepp vérükig védik Komlót a szovjet csapatok ellen", a mérsékeltebbek esztelenségnek tartották a harcok felvételét. Turner István nemzetőr parancsnok a város felé vezető utak aláaknázását akarta, a helyi bányász zászlóalj parancsnoka, Szlavek János azonban ezt megakadályozta. (Még október 30-án Maiéter Pál táviratban intézkedett a munkaszolgálatos zászlóalj további fenntartásáról és sztrájk helyett a munka folytatására adott parancsot. Ekkor a komlói nemei.; Berkovits Tivadar - „Pajti" - visszaemlékezése. In: Péter, 1997. 248. o.; Nagy József és társai büntető pere. Pécsi Megyei Bíróság (PMB), B. I. 26/1957. Másolat. Baranya Megyei Levéltár. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény, 17/763. 28 Kubicza, 1957a. In: Péter, 1997. 212. o., Kubicza, 1997. In: Péter, 1997. 239-242. o. 29 Kubicza János személyes közlése, valamint levelei. In: BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény