Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - ROZS ANDRÁS A „mecseki láthatatlanok" és a munkástanácsok utóvédharcai

Temetésén néhány nap múlva a pécsbányatelepi temetőben több százan bú­csúztatták a forradalom hősi halottját. A pécsváradi akció után a szovjetek és magyar támogatóik előtt nyilván­valóvá vált a mecsekiek tartózkodási helye. A következő napon Mániánál je­lentős katonai erőket vontak össze a mecsekiekkel való végső leszámolásra. A több száz fős szovjet haderő és a pufajkások azonban nem érték el céljukat, mert a mecsekiek ismét láthatatlanokká váltak számukra. A Gazda és Béla parancsnokok úgy döntöttek, hogy visszavonulnak előző szállásukra. Sikerült egérutat nyerniük támadóik elől. Vágotpusztán a parancsnok november 16­án véget vetett az ellenállásnak, s lehetővé tette az eskü alóli feloldást azoknak, akik a városba, községeikbe hazatérést választják. A végsőkig kitartók Auszt­ria felé tervezték elhagyni az országot, mintegy 58-an. A következő napokban a maradék csapat fegyveresen a nyugati Mecsek erdein át viszontagságos úton Somogy megyébe távozott, majd a közeli jugoszláv határt választva november 22-én Barcstól északnyugatra, Bélavárnál elhagyta hazája földjét. Horváth Géza 42-ted magával lépte át a magyar-jugoszláv határt. Jugoszlávia a Nagy Imre szovjet elrablása miatt őt ért presztízsveszteség ellensúlyozásaként ekkor már nem toloncolta vissza az országába menekülőket, így a mecseki harcosok maradéka jugoszláviai lágerekbe került. Előbb Kaproncán, majd az Adriához közeli Gerovo táborban nyertek elhelyezést. 28 Később legtöbbjük valamelyik nyugati országban telepedett le, Horváth Géza Olaszországba, majd Belgi­umba ment, végül Franciaországban tehergépkocsi-vezetőként dolgozott. Kubicza János is Franciaországban telepedett le. 29 1956. november 4. után a Pécs fölötti mecseki erdőkön túl még Komlón volt jelentős fegyveres ellenállás. A bányászvárosban a városi nemzeti tanács­ban megoszlottak a vélemények november 3-án, amikor a várható szovjet támadással kapcsolatos válaszlépésről kellett dönteni. A radikálisok a fegy­veres ellenállás mellett kardoskodtak, „azzal, hogy ők az utolsó csepp vérü­kig védik Komlót a szovjet csapatok ellen", a mérsékeltebbek esztelenségnek tartották a harcok felvételét. Turner István nemzetőr parancsnok a város felé vezető utak aláaknázását akarta, a helyi bányász zászlóalj parancsnoka, Szlavek János azonban ezt megakadályozta. (Még október 30-án Maiéter Pál táviratban intézkedett a munkaszolgálatos zászlóalj további fenntartásáról és sztrájk helyett a munka folytatására adott parancsot. Ekkor a komlói nem­ei.; Berkovits Tivadar - „Pajti" - visszaemlékezése. In: Péter, 1997. 248. o.; Nagy József és társai büntető pere. Pécsi Megyei Bíróság (PMB), B. I. 26/1957. Másolat. Baranya Megyei Levéltár. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény, 17/763. 28 Kubicza, 1957a. In: Péter, 1997. 212. o., Kubicza, 1997. In: Péter, 1997. 239-242. o. 29 Kubicza János személyes közlése, valamint levelei. In: BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény

Next

/
Thumbnails
Contents