Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)
A forradalom után - ROZS ANDRÁS A „mecseki láthatatlanok" és a munkástanácsok utóvédharcai
A Katona Tanács elnöke, Csikor Kálmán alezredes a Nemzeti Tanács határozata szerint folyamatosan figyelemmel kísérte a dél-dunántúli szovjet katonai egységek mozgását. A Dombóvár-Szekszárd-Pécs útvonalon haladó szovjet harckocsik mozgásáról nyilvántartást vezetett. A szovjet egységek megfigyelése céljából Dombóvárra utazott. Csikor telefonon felhívta Király Bélát, Budapest városparancsnokát, és útmutatást kért tőle egy szovjet támadás megindítására adandó válaszlépés lehetőségével kapcsolatban. Király Béla válaszként téjékoztatta Csikort a szovjetek kivonulásáról Budapestről, s közölte vele, hogy „bízik a rendben és a tárgyalások sikerében". Péccsel kapcsolatban azonban Király Béla - Csikor későbbi vallomása szerint - elzárkózott a tanácsadástól, mondván, hogy „neki mint Budapest városparancsnokának a vidékhez semmi köze". 4 Király Bélának valóban nem volt kompetenciája egy vidéki város forradalmi vezetésének kérdéseihez. Csikor Kálmán, a Baranya megyei Katona Tanács elnöke így saját megítélésére támaszkodott Baranya és Pécs védelmének megszervezésekor. A Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa október 31-én utasította a Katona Tanácsot, hogy az dolgozza ki Pécs védelmi tervét, az esetleges szovjet támadás elleni védekező harc megszervezésére. E célból megalakították a Katona Tanács hadműveleti törzsét, melynek főnöke egy határőr százados lett, aki olyan védelmi tervet dolgozott ki, mely a katonai egységeknek a városon belüli felállítására épült. Ezzel azonban fennállt annak a veszélye, hogy a támadó szovjet páncélosok áldozatául esnik nemcsak a védelmi erő, hanem a városi lakosság nagy része is. Csikor, dr. Kertész Endre, a BMMNT elnöke és a forradalom más pécsi vezetői ezért módosították a város védelmi tervét, s a védekező egységeket a városon kívül állították fel, sőt dr. Dómján Mihály nemzeti tanácsi titkár vallomása szerint a védelmi tervnek volt egy olyan záradéka, miszerint a szovjet csapatok bevonulásakor a védekező egységeket a Mecsekbe kell felvinni. 5 1956. november 3-án a Katona Tanács elnökének harci védelmi erőként rendelkezésére állt a nagyatádi ezred és a határőrség alig egy zászlóaljnyi reguláris katonája - akik közül utóbbiak megbízhatatlanok voltak a forradalom melletti hűség szempontjából -, valamint a kiegészítő parancsnokságok tiszti állománya mellett a nem reguláris fegyveres erők: a két egyetemi és bányász zászlóalj. A forradalmi védelmi erők összes fegyverzete 800-1000 puskát és kb. 100 sorozatlövő fegyvert tett ki (más adatok szerint 900 puska, 4 géppuska és egy páncéltörő ágyú állt a forradalmárok rendelkezésére) 6 . E, főként kézi fegyverekkel kellett volna felvenni a harcot a november 3-án Szekszárd felől 4 Doniján, 1997. 175-176. o.; Hajdú, 1997. 89-90. o. 5 Dómján, 1997. 176-177. o. 6 Hajdú, 1997. 90. o.
