A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

iskolaként is működjön Thoma Ottó vezetése mellett. Tanítványainak száma 1848-ban 13 főből állt.

75 1829 végén a Csikóstöttösön tanító Bors János praeorans lelkészt a 4-5 évvel korábban érkezett kácsfalusi ágostai németek prédikátoruknak választották. Feljegyzéséből tudjuk, hogy „Kacsfaluban 1829-ig bezárólag tsak oskola Tanittó lévén, az ottan s Bollmánban és M.[agyar]'Bolyban születtek és házasodtak, majd Laskafőn, majd Karantson, majd N.[émet]Márokon kereszteltettek, esküdtettek, azért a Kácsfalvi ev.fangélikus] Eklésia Anya Könyve tsak 1830-dik kezdetéig felvihető.''''

16 Ez a bejegyzés az 1843. évi anyakönyvben olvasható és fölöttébb érdekes következtetésre ad lehetőséget. Nevezetesen arról van szó, hogy a kácsfalusi, bolmányi és magyarbólyi evangélikus telepes németek 1820 és 1829 között Laskafaluban, Karancson és Németmárokon keresztelték meg gyermekeiket, adták össze a fiatalokat, s ezzel egy részük katolikus németté lett. Első tanítójukat Carl Friderich Bojnettnek nevezték, aki a lelkészválasztás előtt az elhunytak búcsúztatását is ellátta. Bors János 1829-1844 végéig lelkésztanítói minőségben dolgozott Kácsfaluban. Az ő prédikátori és tanítói kimutatása szerint 1842-ben 74, 1843-ban 76 Vi házaspár élt a községben, ahol a lélekszám az előbbi esetben 277, az utóbbiban 335 volt. Közlése szerint az iskolát látogató gyermekek száma 26, illetve 35 volt a két évről készített metszete alapján.

77 Utódja mellett sem található függetlenített iskolatanító, tehát Polgár János prédikátor szintén két funkciót töltött be 1848-ig. Magyarbóly, Ivándárda és Pécs egyházközségi kiválása után a kácsfalusi evangélikus eklézsia igazgatása alatt csak Bolmány filiális gyülekezet maradt meg. Az 1820-ban alakult bolmányi német kolónia ágostai felekezetű tanítóját, Hódász Györgyöt, 1835-ben Busz Miklós követte a mesteri székben. Az ő működését 1866 végéig követni tudjuk.

78 A bonyhádi piac vonzáskörzetében élő Hidas község részei 1868-ig két fiókgyülekezettel (Ráchidas és Némethidas) a Tolna megyei kismányoki anyaegyházhoz tartoztak. Letelepedésük három hullámban történt a 18. század folyamán. Evangélikus elöljáróik eltartása mellett 1757-ben arra kötelezték őket, hogy a bonyhádi katolikus plébánosnak egyházi adót fizessenek, melytől csak 1791-ben szabadultak meg. A kismányoki lelkészek az úrvacsora kiszolgálása miatt évente 4 alkalommal tartottak náluk istentiszteletet, más egyéb liturgikus teendők ellátása a tanítók feladata volt. 1779-ben a némethidasiak iskolaépítésért és tanítótartásért folyamodtak Mária Teréziához, aki kérésüket engedélyezte, mivel „...sokan vannak és kizárólag saját költségü75 Székács i. m. 95. 76 Lásd a 71. sz. jegyzet alatt. 77 BML Kácsfalu és filiáinak evangélikus anyakönyvi másodpéldányai 1843. 78 Ua. 1835-1866 közötti anyakönyvek.