A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

falvaknál gyakran előfordult, hogy az ágostai evangélikus hívők követték a római katolikus kalendáriumokban olvasható „vörös írású ünnepeket" és alkalmazkodtak a pápista atyafiak (Iván, Vendel, Anna stb.) fogadalomnapjaihoz, amit az elöljárók természetesen nem tartottak követendő mintának.

23 A visitatio canonica időpontjaiban tüzetesen szemrevételezték az egyházközségi mobiliákat. Leírták a templomok, az iskolák, a parókiák és az oratóriumok építésének körülményeit, megadták ezen építmények szélességét, hosszát, gyakran állagukat és anyaguk összetételét is. Iskolák esetében a seniorátus „oskolai systhémájából" kiindulva számon kérték a „legszükségesebb tudományok" előmenetelét.

24 Korabeli kifejezéssel élve „megpróbáltatták" a gyermekeket, hogy a tanító munkáját megítélhessék. 1829-ben a Tolna megyei Kismányokon és baranyai filiáiban „Az oskolás gyermekek meg vizsgáltattak mind a Materban, mind a N.[émethidasi] és R[ác] Hidasi filiákban; a' Szülék meg intettek hogy gyermekeiket szorgalmatossan küldjék fel az oskolába; az oskola Mestereknek meg hagyatott hogy hűségessen telyesítsék hivatalok kötelesegeit, és a' gyermekeket minden ki vétel nélkül tanítsák magyarul is."

25 Az egyházmegyében szinte nincs olyan német vagy tót anyanyelvű ágostai evangélikus kisiskola, ahol a magyar nyelv tanítását és a kétnyelvű istentisztelet szabályozását ne vizsgálták volna meg. Szorgalmazták a hazai magyar nyelv oktatását, de a vallásismereteket mindenkor azon a nyelven kellett előadni, amit legjobban tudtak a gyermekek, vagyis anyanyelvükön. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint permanens gond volt a nyári iskolalátogatások folyamatos csökkenése. Mivel a tanítók a gyermekeket nagyböjt és nagycsütörtök között szokták felkészíteni az első konfirmálásra, így annak megtörténte után igen sokan kimaradtak. Ez a magyarázata annak, hogy más egyéb falvak társaságában a Somogy megyei Bábony község lutheránus lakosságát is a szolgabírónak történő feladással fenyegették meg 1829-ben.

26 Az egyházvezetés tapasztalva a térség tanulóinak általános nyári elmaradását, 23 Ezek a kifogások majd minden baranyai evangélikus filiális gyülekezetnél előfordultak. (Például Tófű, Bikal, Csikóstöttös, Kaposszekcső.) 24 Neveléstörténeti szakirodalmunk még ma is vitatott tárgya a 18. századi kisiskolák fogalmának pontos magyar nyelvű tartalmi meghatározása. Már hangzásánál fogva sem jó fülünknek a „triviális iskola" fogalom. Ugyanígy vagyunk a normaiskolával is. Az „elemi" szó a latin elementarius, „tanulást kezdő" vagy „a-b-c-t" tanuló kifejezésekből ered, - s akár Kazinczynak, akár Helmeczinek tulajdonítjuk is azt - mindenesetre 1812 után került a hazai nyelvemlékeink közé. A népiskola frazeológia - főleg Széchenyinek köszönhetően - az 1830-as években német minta alapján vert gyökeret szókincsünkben. A magam részéről elfogadhatónak tartom Pápai Páriz Ferenc nyomán a „közönséges tudományok kisiskolája, vagy a legszükségesebb tudományok kisiskolája" változatokat is. 25 OEL Egyh. jkv. T-B-BS. 1829. Kismányok és filiái. 38. 26 OEL Egyh. jkv. T-B-BS. 1829. Bábony. 127-128.