A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)
Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - BORSY JUDIT A Pécsváradi közalapítványi kerület tisztviselői, alkalmazottai a 19. század első felében
ka eredménye. A személyek anyakönyvi adatainak nagy része a pécsváradi valamint, a mágocsi katolikus felekezeti anyakönyvek tüzetes átnézéséből származik. Az anyakönyvi adatok ismerete különösen nagy segítséget jelent olyan esetekben, ahol ugyanabban a beosztásban több azonos nevű személyt alkalmaztak. Mivel gyakori volt apa-fiú esetében a hivatal öröklésén kívül a név öröklése is, nem mindig dönthető el teljes bizonyossággal, hogy ugyanarról a személyről van-e szó, vagy az azonos nevű fiáról. Pl. Molnár Pál apja, Molnár Pál bozsoki huszár halála után nyerte el annak hivatalát. Schwartzer Jakab esetében (anyakönyvi adatok hiánya miatt) nem dönthető el, hogy egy vagy két kádárlegény szolgált 60 évig. Az adatközlés két részből áll: az archontológiából (méltóságsor) és a névtárból. Az archontológia uradalmanként, többnyire a korabeli hierarchiának megfelelően sorolja fel a tisztségben lévőket, lehetőség szerint a pontos időpontok megjelölésével. A névtár több mint 500 személy adatait közli nevük szerinti betűrendben. A név után az anyakönyvi (születés, halál), majd a különböző hivatalviselési adatok következnek. A születési év gyakran visszaszámolt adat (személyzeti kimutatásokban, anyakönyvben a halálesetnél feltüntetett korból), amitől a valóságban pár évnyi eltérés is lehetséges. Hasonló eset a „szolgálat kezdete", amit a szolgálati időből számoltunk vissza. Ezek a szolgálatra vonatkozó adatok azonban általában pontosabbnak bizonyultak, mint az életkorra vonatkozóak. A szolgálatra vonatkozó adatok időrendben sorakoznak. Ahol ismeretes, ott szerepel a hivatali eskü letételének időpontja is, de ez nem feltétlenül azonos az adott állásban való alkalmazás kezdetével. Volt olyan eset például, hogy az illető tiszt az új munkakörét már pár hónapja ellátta, amikor a hivatali esküt letette, ugyanúgy az is előfordulhatott, hogy az áthelyezéskor nem kívántak új esküt, hanem az előző alkalmazáskor letett esküt fogadták el. Ez utóbbi eset különösen az erdészeknél fordult elő, a gyakori (sokszor ideiglenes) áthelyezések miatt. Emiatt az erdészek alkalmazását nem mindig lehet pontosan követni, a megadott időhatáron belül még több állomáshelyen is megfordulhattak. Az adattár a közalapítványi kerület főtiszti irányításának korszakából (1794-1851) azt a „nyugalmas" fél évszázadot (1800-1850) igyekszik feltárni, amikor az igazgatásban, a tisztségekben nem volt különösebb változás. Nyilvánvalóan a névtár sok korábbi és későbbi adatot is tartalmaz, mivel az alkalmazás folyamatos volt, másfelől a családi kapcsolatok is csak így értelmezhetők. Az adatgyűjtés nincs lezárva, az adattár folyamatosan bővül, ám talán már ez az adatmennyiség is alkalmas arra, hogy némi képet adjon a pécsváradi közalapítványi kerület felépítéséről, igazgatásáról, és a hét uradalmában alkalmazott tisztségviselőiről.
