A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - FEDELES TAMÁS - HORVÁTH ISTVÁN A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845)

(1687-1703) - akinek munkáját számos konfliktus nehezítette - kezdte meg az egyházmegye újjászervezését. E reorganizáció egyik legfontosabb eseménye a székeskáptalan újjáalakítása volt. A kanonoki testületre szüksége volt a megyéspüspöknek, hiszen az egyházi élet fellendítésében, az intézményrendszer felállításában a kanonokok megfelelő támaszt biztosíthattak számára. Az más kérdés, hogy az I. Lipót császár (1655-1703) és Radanay közt fennálló ellentét a káptalan személyi összetételére is rányomta a bélyegét.

27 A káptalanra az egyházi feladatok ellátása mellett fontos közjogi teendők is hárultak, hiszen a 18. századtól ismét közhitelű okleveleket állított ki: hiteleshelyként funkcionált. A hiteleshelyi tevékenység főként a 18. század első felében jelentett óriási feladatokat a káptalan tagjai számára,

28 mivel a hódoltság időszakában és a felszabadító háborúk következtében mind Baranya vármegye, mind pedig a Pécsi Egyházmegye birtokstruktúrája jelentősen átalakult. E folyamat következménye volt, hogy a régi és az új birtokosok számára alapvető fontossággal bírt a megfelelő hiteles iratok beszerzése. Számos birtokper keletkezett a neoaquisticca comissio működése kapcsán, melyek vizsgálatain a káptalan tanúbizonyságai is részt vettek, majd a testület oklevelet állított ki a kázusokról.

29 A mindennapi élet számos hivatalos iratot igénylő ügyével (szerződések, adásvételek, végrendeletek, stb.) is felkeresték a testületet. A hiteleshelyi tevékenység újrakezdéséhez mindenekelőtt autentikus pecsétre volt szüksége a testületnek. Radanay püspök a saját és a káptalan nevében előterjesztett folyamodványára I. Lipót Bécsben, 1700. február 5-én kiadta a testület számára az új pecsét használatát engedélyező privilégiumot.

30 A császári oklevél természetesen az új pecsét vésetésének okát is megemlíti, mely szerint erre azért volt szükség, mivel a káptalan pecsétje azon hosszú időszak folyamán, mialatt a keresztények a gyalázatos ellenségeik, a törökök uralma alatt éltek, majd a háborúk forgatagában elveszett.

31 A diploma tartal27 A székeskáptalan 18. századi újjászervezésére lásd Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan és kanonokjai a 18. század első felében. In: A Pécsi Egyházmegye a 17-18. században. Szerk. Fedeles Tamás, Varga Szabolcs. (Seria Históriáé Dioecesis Quinqueecclesiensis I.) Pécs, 2005. 204-245. 28 Ez az országos viszonyokra is jellemző volt. Echhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp, 1946. 319. 29 Papp i. m. 42. 30 BML Feudális Oklevelek Gyűjteménye XV. 12. a. Nr. 4. Megjegyzendő, hogy a levéltár jegyzékében csak annyi szerepel, hogy Radanay püspök 1700-ban kelt okleveléről van szó. így az irat véletlenszerű átnézése során derült fény arra, hogy ez a káptalan számára kiállított pecsétadományozási diploma. Az oklevél egyszerű másolata PPL 2/1700. 31 Magától értetődően az uralkodónak a visszafoglaló háborúkban szerzett érdemeit is megemlíti a diploma. „/.../ Cum igitur ob id, tum etiam addemissam acsedulam instan