A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

nuárjában Johann Trebersburg vezérőrnagy csapatai megkezdték az eszéki erőd körülzárását. Batthyány febr. 4-én elhagyta Eszéket, hogy további védelméhez katonaságot szerezzen, a vár őrsége azonban febr. 14-én feladta az erődöt. 1849. febr. 12-én Kossuth Bács és Csongrád megye, Pest megye alsó része, a Kiskunság, Szeged, Szabadka és Zombor város teljhatalmú országos biztosává nevezte ki. Febr. 19-én fegyverbe szólította a délvidéki lakosságot, 21-én elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, 24-én a mozgó nemzetőrcsapatok szervezését. Márc. 22-től Perczel Mórhoz csatlakozva részt vett a Bácska felszabadításában. Márc. 27-én leváltották a péterváradi várőrség megbízhatatlan tisztikarát. Apr. 3-án személyesen is részt vett a szenttamási szerb sánctábor bevételében, majd visszatért Szabadkára. 1848. ápr. 16-án Kossuth kormányzóelnök felkérte a külügyminiszteri tisztségre, amit 20-án megismételt. A megbízást elfogadta, 1849. máj. 2-tól külügyminiszter, máj. 14-én esküt tett. Helyettesként földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszter is volt, és a távollévő hadügyminiszter helyett máj. 8.-júl. 16. között ellenjegyzett. Kinevezésével pályafutása csúcsára érkezett, hazánk első külügyminisztereként Kossuth, Szemere után az ország harmadik legbefolyásosabb politikusa lett. A szabadságarc bukása után aug. 24-én Orsovánál Törökországba emigrált. 1850. szept. 25-én a es. kir. hadbíróság távollétében halálra ítélte, vagyonát elkobozta. (Az ítéletet jelképesen 1851. szept. 22-én hajtották végre.) 1851-ben elhagyta Kütahiát és Párizsba költözött. Az emigrációban fokozatosan Kossuth ellen fordult, és lassan elszigetelődött. Váratlanul halt meg, de baranyai hazája nem feledte el, csontjait visszahozták Párizsból és 1987. jún. 6-án a siklósi várkápolnában helyezték végső nyugalomra.

36 Benyovszky Móric, gróf, benyói és urbanói (1872. ápr. 8. Nagylég, Pozsony megye -1936. febr. 4. Bp.), Benyovszky Lajos ügyvéd és Ocskay Erzsébet fia. Benyovszky Sándor grófi rangját 1902. máj. 14-én ruházták rá és testvérére, Rezsőre (Rudolfra).

37 Gróf Batthyány Lujza Máriával 1921. okt. 14-én kötött házasságából két fia született: Móric (1924. jún. 9. Bp.) és Pál (1926. febr. 8. Bp.). Iskolai tanulmányait Pozsonyban és külföldön végezte. A bécsújhelyi ka36 írod.: Füzes Miklós: Batthyány Kázmér. Bp, 1990.; Gróf Batthyány Kázmér (18071854) emlékezete. Szerk. Odor Imre-Rozs András. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2006.; Tóth Lőrinc: Gróf Batthyány Kázmér és emlékiratai. Budapesti Szemle, 74 (1893), 321-373, 75 (1893), 28-67.; Pálmány Béla (szerk.): Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Bp, Magyar Országgyűlés, 2002.1050-1052. 37 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. II. k. Bp, 1911. 103.