A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

a 15. századtól 1776-ig Bács, az egri püspök (1804-től érsek) a 15. századtól 1840-ig Heves-Külső-Szolnok és végül a pécsi püspök a 16. század elejétől - több-kevesebb megszakítással - 1777-ig Baranya vármegye élén állt. A püspök-főispánokról gyakran elítélő vélemények fogalmazódnak meg, pedig a főispánok közül általában ők igyekeztek leginkább a főispáni kötelességüknek eleget tenni, hiszen emiatt nem kellett elhanyagolniuk a családjukat, és az egyházi birtokok kezelésére is értő tisztikar állt a rendelkezésükre. Adott esetben éppen papi funkciójuk miatt vettek maguk mellé államigazgatáshoz értő egyházi vagy világi személyeket, akik főispáni tevékenységükben segítségre voltak. A megyék éléről való elmozdításuk ebből a szempontból nem volt indokolt, ezt csak a racionalizmus és az etatizmus

11 tették szükségessé. Mária Terézia és II. József uralkodása alatt a kilenc örökös főispánságból mindössze csak három maradt meg: az egri érseké 1840-ig, a nádoré 1876-ig és az esztergomi érseké 1881-ig. Az örökletes főispánságot megszerző családok közül több is említhető. A Révay család Turócz megyében 1712-től, a Csáky család Szepes megyében 1638-tól és Abaúj megyében 1702-től, az Illésházy család Liptó és Trencsén megyében a 17. századtól, a Pálffy család Pozsony megyében 1651-től, az Esterházy család Sopron megyében 1688-tól, a Koháry család Hont megyében 1711-től, a Batthyány család Vas megyében 1728-tól, az Althann család Zala megyében 1721-től, a Schönborn család Bereg megyében 1740-től és a Nádasdy család Komárom megyében 1751-től viselte ezt a címet. 12 Az örökös és örökletes főispánokra Baranya megyében is hozható példa. A török alóli felszabadulás utáni Baranyában a főispáni szék birtoklásáért a trakostyáni gróf Draskovich család tagjai és a pécsi püspökök között folyó küzdelem az örökös és örökletes főispáni címért folytatott harcként is leírható. A horvátországi, ám Baranyában is birtokos Draskovichok a főispáni cím révén kívántak politikai szerephez jutni a vármegye életében, ezért is törekedtek a főispáni cím megszerzésére. A megye főispánjai a török hódoltság előtt a pécsi püspökök voltak, akik érthető módon szintén igyekeztek a hagyomány szerinti örökös főispáni tisztséget visszaszerezni. A küzdelem a pécsi püspökök győzelmével zárult, akik 1703-tól, ill. 1705-től 1777-ig, Nesselrode-tól Klimoig zavartalanul töltötték be a megyei főispáni tisztet. A megye török utáni első főispánja, gróf Draskovich (IV.) János 1688-ban időlege11 Az állami hatalom megerősítésére irányuló politikai gyakorlat és hozzá kapcsolódó eszmerendszer. 12 Fallenbüchl: Magyarország főispánja... i. m. 6-11., 18-19.; Somogyi Zsigmond: Magyarország főispánjainak története. Bp., 1902. 151. Szita János szerint a 18. századra a nádor mellett kilenc főpap szerezte meg megyéje főispánságát örökös jelleggel és 16 főúri család egy-egy megye örökletes főispánságát. Szita János: A magyar alkotmány történetének vázlata 1847-ig. Pécs, 1992. 147.