A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - RAYMAN JÁNOS Szigetvári szükségpénzek (1919-1920, 1944-1945)

Vannak híresztelések arról, hogy létezett 50 fillér és 20 pengő címletű is. A takarékpénztári jegyzőkönyv alapján, ezt inkább mendemondának tekinthetjük. A sorszámok bemutatásával arra szeretnénk választ kapni, hogy a címletekből hány példány készülhetett. A legnagyobb sorszámot felkerekítve és feltételezve, hogy valamennyit ki is nyomtatták, ez összesen 250 000 pengőt tesz ki. (1x8600 = 8600 P, 2x8500=17000 P, 5x1100 = 5500 P, 10x2 800 = 28000 P, 50 x 3 800 = 190 000 P, összesen 249 100 P). A nagy sorszámú 50 pengősöket, nem hozták forgalomba, hiszen aláíratlanok de magukban is elérik a 200000 pengő értéket, de ha nem kerültek forgalomba mind, a tényleges forgalomba hozott mennyiség valóban 200000 pengő körül lehetett. A sorszámok alapján úgy tűnik inkább 300000 pengő igényére készültek, de nem kellett mind felhasználni. Kupa Mihály úgy vélte, hogy az 50 pengősök között sok, jó minőségű hamisítvány van. Úgy tűnik az 50 pengősök nagy része nem került ténylegesen forgalomba, el sem hagyta a pénztárat, ezért nem írták alá. Úgy véljük, azért hamisítványokról nem beszélhetünk, pusztán a ki nem bocsátott pénzjegyek megőrizték eredeti állapotukat, nem gyűrődtek, nem koszolódtak. Az aláírt, bélyegzett példányok gyűrődések és piszkolódás nyomaival bizonyítják, hogy ténylegesen forogtak. Tehát ezek a szigetvári pénzek valóban kiegészítették a helyi kereskedelemben a pénzforgalom egyébként is széles skáláját. Mint láttuk, forgott a pengő, mint törvényes fizetőeszköz, a Vörös Hadsereg megszállási pénze, a megszálló katonaság nemzeti valutája: a rubel, a dinár és a leva. A kereskedelemben, ha még nem is nyíltan és nem is mindenütt, megjelent az értékálló külföldi valuta, a dollár és a font, valamint a tört arany.