A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - RAYMAN JÁNOS Szigetvári szükségpénzek (1919-1920, 1944-1945)

alatt és az összeomlás után. Ezeket helyi hatóságok, egyes vállalatok, vagy pénzintézetek bocsátották ki. Az általános aprópénz hiány további nehézségekkel társult az ország megszállt területein, így a Duna-Dráva közti térségben is, amely szerb katonai megszállás alá került. Linder Béla 1918. november 13-án Belgrádban aláírta a fegyverszüneti megállapodást. Ebben az antant a győztes jogán egy demarkációs vonalat jelölt ki Baja-Pécs-Szigetvár-Barcs vonalától kissé északabbra. A magyar fegyveres erőket pedig ki kellett vonni a demarkációs vonalig a területekről, ahova azonnal megkezdődött az antant képviseletében fellépő szerb katonaság bevonulása. (1. ábra) így került Szigetvár is szerb katonai megszállás alá. A szerbek hamarosan átrajzolták a megszállt terület magyar közigazgatási térképét. A Somogy vármegyéhez tartozó Szigetvárt és járását Baranyához csatolták, majd a járás székhelyét Szigetvárról Barcsra helyezték át. A megszállás első évében már jelentős pénzhiány alakult ki ebben a térségben. Eseményeiről és gondjairól a pécsi lapok folyamatosan értesítették az olvasóközönséget. A pénzhiány egyik alapvető oka az anyaországtól történő elszigetelésből adódott, de a szerbek által végrehajtott pénzreform is ilyen hatást eredményezett, amely során előbb lebélyegezték a koronákat, majd másodszor bélyeg felragasztással érvényesítették, végül átcserélték dinárra. De mindezt a később Magyarországhoz visszacsatolt területeken, amelynek várható határait nyilván jól ismerték, nem hajtották végre. Szemmel láthatóan a pénzügyi intézkedéseiket is ennek a területi megkülönböztetésnek rendelték alá. Végig, a szerbek alóli fölszabadulásig az egyszer bélyegzett osztrák-magyar korona volt a törvényes fizetőeszköz ezen a területen (pécsi, pécsváradi, szigetvári, siklósi és szentlőrinci járás). Az állandósult, de ingadozó mértékű pénzhiányt csak rendkívüli intézkedések bevezetésével voltak képesek Pécsett is átmenetileg csökkenteni. 1919. április havában ugyanis 10, 20, 50 és 100 korona címletű városi pénztárjegyeket adtak ki, összesen 20 millió korona értékben. Ez a hatalmas összeg Pécs város működésének fenntartása mellett a megyei hatáskörű állami intézmények működését is biztosította. A MAV pécsi üzletigazgatósága és a Pécsi Postaigazgatóság a várostól felvett városi pénzből álló kölcsönök nélkül sem béreket, sem dologi kiadásokat nem tudott fizetni. így a városi pénzek a megye területén is megjelentek, ahol előbb bizalommal, később inkább elutasítóan fogadták. A vidéki bankok szinte kivétel nélkül betétként kértek nagyobb összegű pécsi pénzt elhelyezni intézetüknél. Az, hogy mennyire kiürültek a bankok kasszái, a szigetvári járás főszolgabírája jelentéséből is kiderül. Ebben azt írta az alispáni hivatalnak, hogy a szigetvári takarékpénztár teljes készpénzállománya 400 K osztrák-