A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

azonos volt a reformátusok berendezkedésével. Az igazgatási keretek kialakítása mindkét protestáns egyháznál a népesség területi elhelyezkedéséhez igazodott. Arnyalati különbséget az alsófokú egyházigazgatási gondnokok, kurátorok vagy inspektorok hivatalviselő szerepköreinél lehet érzékelni. Ezen funkciókba választott világiakat a lutheránus lelkészek jobban elfogadták partnerként, mint ahogy azt a helvét vallású magyar prédikátorok tették. Amíg a Tolna-Baranya-Belsősomogyi Ágostai Evangélikus Egyházmegye esperesei többnyire a senioratus világi felügyelőivel közösen intézték az iskolákkal kapcsolatos ügyeket, addig a baranyai kálvinista kormányzat egyházi elöljárói visszafogottabbak voltak, gondnokaikat kevésbé vonták be a vármegye tisztségviselőivel és az egyházközségek presbitériumaival folytatott közvetlen tárgyalásaikba. Feladataik autentikusságát sokszor csak a gazdasági és a pénzügyi teendők rendezésére és ellátására szűkítették le, s ennek határait a választott református világiak nehezen léphették át, mint ahogy az ellenkezőjét megtapasztalhatták az ágostai társaiknál. A két nagy protestáns egyház között leginkább a gyülekezeti iskolaellenőrök kérdésében látható tényleges és valós különbség. Amíg a reformátusok többnyire a falusi egyházközségek presbiterei közül jelöltek ki egy vagy két személyt az ilyen feladatok ellátására, addig az ágostai evangélikusok egyházmegyei szinten rendezték le ezt a kérdéskört. A falusi lutheránus kisiskolák közvetlen ellenőrzését a világiak bevonása nélkül a prédikátorok látták el, kivéve az igen ritka vizitációs eseteket. Szervezettörténeti leg a két protestáns egyház között kétségtelenül szoros egyezőség mutatható ki, de összahasonlítható intézményi struktúrájukban a német anyanyelvű lutheránusoknál nyomatékosabban érvényesülhettek az alsószintű tisztségviselői funkciók. A heterogén kultúrák találkozásánál a természetes egymásrahatások és közeledő akkulturációs folyamatok ellenére mindenkor fennmaradtak olyan ösztönös karakterjelenségek, amelyek sajátságos lelki adottságként átöröklődtek. Ebben bizonyára az eltérő gondolkodásmód, műveltség és a szokásrendbe épülő hagyományok különbözősége mellett számottevő szerep jutott a németek javára billenő gazdasági lehetőségeknek is. Az ágostai evangélikusok 1806-ban „Systema rei scholasticae evangelicorum augustanae confessioni in Hungária" címmel olyan oktatási tantervet és szabályzatot dolgoztak ki, melynek tartalmi igényszintje igazodott ugyan a saját egyházi és világi kormányzatuk elképzeléseihez, de - megítélésem szerint - semmivel sem volt jobb a katolikusok, a görög nem egyesültek és az izraeliták által is elfogadott I. és II. Ratio Educationisnál. A bemutatott és tárgyalt tanügyigazgatási struktúrájuk viszont épp a még mozgásban lévő baranyai demográfiai migráció miatt csak lassan tudott a beidegződött archaikus paraszti tömegek szokásain változást előidézni. Ehhez a 19. századeleji reform-