A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

pályára készülő fiatalokat énekre és zongoraismeretre is oktatták a tanárok. Ez utóbbi képességek megszerzése inkább csak a leendő kántori teendők ellátásához kellett.

37 A baranyai Csikóstöttös község tanítója viszont „1812-be kezdette Oskola Cursusát Sopronyban, ugyan ottabsolválta a' Theologiat 1821-ben?

m Ot éve fennálló tanítói hivatalában fizetését kétszer is megjobbították. A tófűi mester szintén a sárszentlőrinci „esperességi tanodában" végzett. 1829. évi díjlevelében erről a következő olvasható: „A Sz[en]t: Lőrintzi Oskolában a"

1 szükséges tudománynak meg Szerzése és 3 V2 Eszt: [endei] Preceptoroskodása után először Kölesdre, 1821 legelején pedig Tófőre Mesternek meg hivattatott."

}9 Baranyai, tolnai és somogyi tanítók esetében feltételezhető, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben szereplő „szükséges tudománnyal felékesítve, felkészülve, felruházva" minősítések mögött az egyházmegyei iskola befejezése rejlik, még akkor is, ha ez nincs külön kihangsúlyozva. E második csoporthoz tartozó praeceptorok a tanítói hivatás gyakorlását többnyire 16-17 éves kor után kezdték el, egy-egy nagy jártassággal rendelkező iskolarektor mellett. Állásba helyezésük intézése az esperes feladata volt, de fizetésüket az egyházközségeknek kellett biztosítani a helyi mesterek javadalmának terhére. Talán ez is magyarázat arra, hogy igen sok iskolamester saját fiát vagy közvetlen rokonát vette maga mellé segítőnek, indokolva ezzel természetesen a tanítói állomáshely jövedelmének szükséges megjobbítását. A tanítói bevételek növelésének ez az általánosan kialakult útja érthető módon szoros családi atyafiságokhoz vezetett az egyházmegyén belül, amit az egymás közötti házasodásuk szokása szintén megerősített. A Grosch, Lämle, Linde, Rau, Ritzel, Rose, Semelroth (Szemelroth) - és a sor még folytatható lenne - famíliák genealógiájával bizonyítható, hogy a tanítói pálya egy erős kasztosodás eredményeként apáról fiúra szállt, melynek kétségtelenül van pozitív, de ugyanakkor negatív következménye is.

40 A harmadik kategóriát a praeorans mesterek alkotják. Közülük többen 37 A sárszentlőrinci espereskerületi iskola működésére vonatkozó megállapításaimat a fentebb hivatkozott 36. számú jegyzeten kívül Fényes i. m. IV. k. 107.; Csaplovics i. m. 130.; Székács i. m. 94.; Kollár, Joannes (kiadó): Schematismus generalis ecclesiarum et scholarum evang.[elicorum] aug.[ustanae] conf.jessioni] in Hungária. Pest, 1838. 248. és Kosáry Domokos: Az oktatásügy a haladó törekvések hullámvölgye idején (1790-1830). In: A magyar nevelés története 1. k. Szerk. Horváth Márton. Bp., 1988. 229. munkáira alapoztam. 38 OEL Egyh. jkv. T-B-BS. 1829. Ráckozár és filiái. 63-64. 39 Ua. 57-58. 40 Az említett családok az 1770 és 1848 közötti időkört vizsgálva kivétel nélkül a Tolna-Baranya-Belsősomogyi Egyesült Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegyében működtek tanítóként.