A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

ben a Helytartótanácson működő fizetett ágensüknek írtak, hogy dolguk rendezését a főhatóságnál segítse elő.

19 Az egyházközségek egyik legnagyobb gondja a számadások pontos vezetése volt. Mivel a kurátorok felkészültsége a tárgyalt korban igen rossz, ezért jobbára a prédikátorokat és a tanítókat kötelezték a kiadások és a bevételek pontos vezetésére. Erről az egyház ládájának kulcsát őrző kurátoroknak évente egyszer be kellett számolni és a „feleletek terhétől" őket fel kellett oldozni a prédikátor, az eklézsia elöljárói és némely közlakók „subscribálása" mellett.

20 A gondnoki és dékáni feladatok ellátása sem tartozott a népszerű teendők közé, s ezért rendszerint - hogy vállalják e tisztségeket - mentesítették őket a községet terhelő robotmunkák alól. A prédikátorok lisztjéből ostyát sütő felesketett dékánokat és a parókiális házaknál, valamint az istentiszteletek előkészítésénél segítő egyházfiakat kismértékben még fizették is. Jövedelmük 3 év eltelte után általában egy pár csizma fejelése volt.

21 Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek külön - ma már néprajzi fogalomkörbe tartozó - érdekessége a tilos dolgok és visszaélések írásba foglalása. A lutheránusoknál csak három sátoros ünnep megtartását engedélyezték. Ezek két napos fieszták voltak, melynek első napján a prédikátort, másnapján pedig a tanítót illette meg az ilyenkor gyűjteni szokott „erszénypénz" r

1 Az egyházközségek elöljárói gyakran csak azért, hogy vonzóvá tegyék felajánlott prédikátori vagy tanítói állomáshelyeiket, az engedélyezettnél több offertoriumot, vagyis szabad akaratból történő adománygyűjtő napot hirdettek meg a kiadott meghívóleveleikben (vocatorleveleikben). Visszaélések körébe sorolták a kétnapos sátoros ünnepek háromnaposra történő kiterjesztését is. A papok és a tanítók alamizsnagyűjtő napja egykor a vízkereszti koleda volt. Az énekes köszöntéssel egybekötött kéregetést a protestáns egyházak már a 18. század végétől kezdve háttérbe kívánták szorítani, s ezért nem véletlenül szerepeltették bíráló írásaikban. A Tolna-Baranya-Belsősomogyi Egyházmegyében jónéhány szláv (tót) anyanyelvű eklézsia is működött. Előszeretettel tartottak 2-3 napos paszitákat (keresztelő lakomákat), ahol a keresztszülők számában sem ismerték a mértéket. A seniorátus igazgatása alatt álló Somogy megyei Tabon és Szabadiban például korlátok közé kellett szorítani ezt a jelenséget. A vegyes hitfelekezetű 19 „Panaszkodván némely Eklesiai Tagok, hogy Catholicusplébános számára kénytelenitettek Esztendőnként fát hordani; panaszokkal a' Méltóságos Helytartói Evangelicus Agens Úrhoz utasíttattak? OEL Egyh. jkv. T-B-BS. 1829. Bonyhád. 33-34. 20 Pl. Gyönk. OEL Egyh. jkv. T-B-BS. 1829. Gyönk. 90. 21 OEL. Egyh. jkv. T-B-BS. 1829. Nagyszokol. 123. 22 1828 augusztusában került a Külsősomogyi Egyházmegyéhez tartozó Szepetnekre Pál István praeceptor. Fizetésének 5. pontjában olvasható: „A' Sátoros Innepeken a' második nap az erszény'jövedelme." OEL Egyh. jkv. KS. 1829. Szepetnek. 168.