A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

expediálhatta a felterjesztéseket. A főfelügyelő hatásköri munkáját jegyző, pénztárnok, pénztári ellenőr, könyvtáros, levéltáros és egyetemes ügynök segítette. Hasonló és püspökválasztási jogokat gyakorolt a szűkebb területek igazgatását végző Kerületi Konzisztórium (Superintendentialis Convent) testülete is. A superintendens és a főkurátor mellett működő kollokvium döntött az esperesek és világi küldöttek bevonásával együtt a districtus elé kerülő ügyekben. A Dunántúli Egyházkerület - melynek igazgatása alatt volt Baranya - 1848-ban 11 egyházvidékből, esperességből állt. Ez utóbbi egyházhatóság kormányzati szervét Vidéki Konzisztóriumnak (Senioralis Convent) nevezték. Gyűlésein a tractusbeli eklézsiák papjai és a klérushoz nem tartozó küldöttek elnöklő esperest (seniort) és gondnokot (curator, inspector) választottak. Baranya német nemzetiségű evangélikusainak eklézsiái a Dunántúli Disztriktuson belül 1735—1786-ig; a Tolnai Egyházmegyéhez tartoztak. A szaporodó egyházak miatt 1786-ban területi átrendezést hajtottak végre, melynek következtében a gyülekezetek az Alsótolnai-Baranyai Tractus igazgatása alá lettek beosztva. Az 1796-os újabb szabályozás ezt az egyházmegyét összevonta a Felsőtolnai-Somogyi Esperességgel, és kialakította a TolnaBaranya-Belsősomogyi Senioratust (Vidéki Konzisztóriumot), amely 1920ig irányította a régió lutheránus eklézsiáinak és filiáinak ügyeit.

4 Főbb funkciók vonatkozásában az egyházmegyék szervezeti felépítése megegyezett, kisebb hatáskörű ügyek operatív intézése szempontjából viszont területenként eltérő sajátosságok figyelhetők meg. Az általam vizsgált régióban a seniorátus élén az esperes és a világi felügyelő állt, munkájukat lelkészi pályán mozgó főjegyző, aljegyző, levéltárnok, pénztárnok, külön gyámoldai pénztárnok, számvevő és két világi, valamint hat egyházi iskolafelügyelő segítette. E hivatali láncolat mellett esperességi törvényszék is volt, tagjait az egyház és a területen érdekelt lutherhívők civil társadalma delegálta. Az egyházmegye figyelemreméltó különlegessége, hogy az 1840-es években két olvasótársulatot is működtetett a lelkészek és az iskolatanítók használatára. A községszintű felekezeti igazgatás ellátása a helybéli lelkészek és kurátorok elnöksége mellett az „egyháztanácsok" feladata volt. Elöljáróit vagy presbitereit a gyülekezetek tagjai választották meg. Védnökségi joguknál fogva gondoskodtak az iskolákról, a prédikátorok és tanítók engedélyhez kötött beviteléről és tartásáról, valamint a szükséges épületek karbantartásáról. 4 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon 3. bőv. kiad. Szerk. Ladányi Sándor. Bp., Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1977. 22., 196., 644.