A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - RADNÓTI ILONA Siklós zsidósága a 18-20. században

nyából küldött felterjesztések mindhárom esetben arról adtak számot, hogy a megyében nem laknak zsidók. Csupán 1727-ben tettek említést egy Isac nevű zsidóról, akinek állandó lakóhelye Rohonc és Batthyány gróf védelme és joghatósága alá tartozott. Közterheket nem viselt, csak a grófnak (örökös urának) fizetett adót. Siklóson tartott fenn raktárát, áruját onnan szállította a térségbe eladásra.

4 A 18. század utolsó évtizedeiben a piac a korábbinál jelentékenyebb befolyást kezdett gyakorolni Baranyában is mind a nagybirtokosok, mind pedig a jobbágyok körében. Nőtt a mezőgazdasági termények iránti kereslet: bort, gyapjút, gubacsot, mézet, nyersbőrt és hamuzsírt, majd gabonát kerestek a megyében. A piac fokozatos kiszélesedése hatást gyakorolt a földbirtokosok jövedelemszerzési gyakorlatára. Pénzjövedelmeik gyarapítása érdekében igyekeztek uradalmaik központjaiban vásártartási jogot biztosítani, a földesúri regálékat bérbe adni. A falvakban élők szükséglete és igénye is megnőtt a piacról beszerezhető áruk iránt. Ezek a változások igényt támasztottak a hagyományos - városi, többnyire testületekbe tömörülő - kereskedők mellett egy új típusú kereskedői réteg iránt. A gazdasági igény döntő szerepet játszott abban, hogy Baranya vármegye elzárt határait megnyitotta a rendi társadalom által be nem fogadott, csak tűrt zsidóság előtt. A zsidók tartós letelepedéséhez elsőként a Batthyány-, Esterházy- és a Habsburg család nagybirtokain járultak hozzá.

5 A megyében letelepült zsidóság foglalkozási szerkezete - hasonlóan az ország más területeihez - meglehetősen egyoldalú volt. Az 1794-ben készült megyei zsidóösszeírás adatai szerint 122 családot regisztráltak, s a családfők közel 70 százaléka a kereskedés valamilyen formájából élt, tartotta el családját. Meghatározó többségük vándorkereskedő volt, ami jelenthetett terményeket felvásárló (méz, bőr, dohány), vagy csak olcsóbb áruféleségekkel (pántlika, tű, szalag, apró textilféleség) házaló, falvakat járó kereskedőt is. A boltot tartók száma jóval kevesebb volt, ők a nagyobb lélekszámú uradalmi mezővárosokban laktak. Mindössze 14 háztartásfő foglalkozott kézművességgel. Szakmájuk (foltozószabó, üveges, nyeregkészítő, varga, szűcs, bádogos, festő) a lakosság közvetlen fogyasztásához, mindennapi szükségleteihez igazodott. Meglepően kevés, csupán 11 család megélhetését biztosította a különféle (pálinkafőzés, mészárszék, kocsma) földesúri regálék bérlése. A jövedelmek nagyságát tekintve a megye zsidóságának döntő többsége rendkívül szerény körülmények között, szegényen élt. Ennek ellenére az ösz4 Magyar Zsidó Oklevéltár. VII. k. 116. 5 A zsidók baranyai letelepedésének településtörténeti adatai Radnóti Ilona: Adatok a Baranya megyei zsidóságról a XVIII. századi összeírások alapján. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1994. Pécs, 1995. 135-142.