A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - BORSY JUDIT A Pécsváradi közalapítványi kerület tisztviselői, alkalmazottai a 19. század első felében

dolgozott. A bozsoki, versendi, mágocsi, földvári uradalmakban a számtartó mellett csak írnok volt, a vajszlói uradalomban pedig a számtartó, kasznár, ellenőr, írnok feladatát egyetlen személy, az „ellenőrködő írnok" látta el. A hajdú tisztség folyamatosan létezett, bár a 150 év alatt sokat változott hatáskörét, feladatait illetően. Az uradalmi katona, huszár a hajdúnál magasabb beosztás volt, és nagyobb jövedelemmel is járt. A főtiszti huszár a huszárok között a legmagasabb tisztet jelentette, ez volt a hajdúk pályafutásának a csúcsa. A főtiszti huszáron kívül a pécsváradi „postahuszár" volt még különleges beosztás. Uradalmanként eltért a huszárok és hajdúk száma. A vajszlói uradalomban csak két hajdú volt, a mágocsiban három, a földváriban szintén három, de itt volt még egy huszár is. A bozsoki és versendi uradalmakban az öt hajdú mellett egy huszárt alkalmaztak, Szekszárdon két huszárt és három hajdút. A legtöbb hajdú a pécsváradi uradalomban szolgált, és a hét hajdú mellett még két huszár is volt. A hajdúknak bár uradalmanként eltért a fizetése, az egyes uradalmakban egységes fizetést kaptak a különböző beosztások ellenére. A tiszttartói hajdúkon kívül, voltak ugyanis számtartói, kasznársági, ispánsági hajdúk, és a fiókpénztáraknál „kassza" hajdúk, vagy pénztári hajdúk. Az uradalmi börtönök börtönőrei szintén hajdúk voltak, de itt gyakran (ha a rabok száma felszaporodott) napidíjasokat is alkalmaztak. Az erdészeti ágazat tekinthető az uradalmak erősségének, itt érvényesülhetett legjobban az uradalmi irányítás, szervezettség. Külön erdészt csak az 1770-es évektől alkalmaztak, azelőtt a tiszttartó, illetve az ispán törődött az erdőkkel. Az 1800-as évektől az erdészeti személyzet már szakmailag képzett erdészekből állt. A ranglétra legfelső fokán az egész kerületet irányító főerdész (sylvanus magister) vagy kerületi erdőmester állt. Az egyes uradalmak erdészeti vezetője a lovaserdész, illetve a lovasvadász volt. Az erdészek, vagy alerdészek, erdőőrök (sylvanus) hatásköre csak egy-két községhez tartozó erdőrészre terjedt ki. A mágocsi és vajszlói uradalomban a lovaserdész mellett 4-4 erdész volt. Földváron a lovasvadász mellett csak két erdészt alkalmaztak. A versendi uradalomban is elég volt két erdész, itt viszont a vadászt „számadó" vadásznak nevezték. A szekszárdi, a bozsoki és pécsváradi uradalmak élén álló lovasvadász hét-hét erdészt irányított. Az erdészek az egyes helységekbe kapták kinevezésüket, de igen gyakori volt az uradalmon belüli áthelyezés. Betegség, haláleset, vagy egyéb ok miatt megüresedő erdészi állást gyakran uradalmon belüli helyettesítéssel oldottak meg, addig is, amíg a kinevezések megtörténtek. Az uradalmak között eltérés volt az erdészek fizetését illetően, és így az egyes beosztások tekintélyében, jelentőségében is különbség mutatkozott. Ezért a megüresedett állást általában hármas, esetleg négyes cserével oldották meg, így biztosítva a fokonkénti előlépési.