A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

Anna Jozefa és Anna Borbála. 1777-ben vette feleségül tolnai Festetics Júlia grófnőt. Gyermekei György, Lajos, Franciska, Zsófia, Pál és István, a „legnagyobb magyai'". 254 Tanulmányait otthon, majd a soproni és nagyszombati jezsuita gimnáziumban végezte. 1774. jún.-ig a bécsi Terezianumban tanult (Festetics Györgygyei együtt). 1776. dec.-től a kőszegi kerületi tábla ülnöke, 1783. aug.-tól 1785 elejéig a horvát bán helyettese és a báni tábla elnöke.

255 II. József 1785. április 17-én nevezte ki a pécsi kerület élére, Tolna vármegye főispánja és Baranya, Somogy, Szerem, Verőce vármegyék királyi biztosa (adminisztrátora) hagyományőrző címmel.

256 Az állással évi 6000 forint fizetés járt (a főispánoknak csak 1500!). A kerületi főispánok 1785. jún. 1-én foglalták el hivatalukat, Széchényi Ferenc is a jún. 1-i közgyűlésen mutatkozott be Baranyában. Akinevezési okmányok felolvasása után Petheő Imre főjegyző a vármegye nevében magyar nyelvű beszéddel köszöntötte. Széchényi Ferenc, ez a művelt és felvilágosult főúr nagy lendülettel látott neki az öt megyéből álló kerülete felvirágoztatásának. Megismerése érdekében egy 397 kérdésből álló kérdőívet állíttatott össze, amelyet minden községben ki kellett tölteni. Ez a Descriptio-nak nevezett leírás azóta is a történettudomány értékes forrása. Széchényi Ferenc mintegy másfél évig volt a megye adminisztrátora. Már 1786 elején fontolgatta lemondását. II. József 1786. aug. 29-én mentette fel, de utódja kinevezéséig el kellett látnia a hivatalát. Dec. 24-én adta át neki a hivatalát az utódjának, Splényi Józsefnek.

257 Lemondása után feleségével együtt 1787. máj. -1788. febr. között Nyugat-Európában utazgatott, Angliában is járt. 1790-ben kezdődött politikai szereplésének második szakasza. Részt vett az 1790/91-es országgyűlés úrbéri bizottságának munkálataiban. Nápolyi követté nevezték ki, majd ismét visszavonult a birtokaira. 1798-ban harmadszorra is közhivatalt vállalt. 1798. ápr.-tól 1811-ig Somogy vármegye főispánja. Királyi biztosként a Dráva és a Mura hajózhatóvá tételének érdekében a folyók szabályozását irányította. 1799. okt.-tól 1808-ig a hétszemélyes tábla bírája, dec.-től országbíró-helyettes és főkamarás. 1807-től 1811-ig Vas vármegye adminisztrátora. 1811-ben végérvényesen visszavonult a közélettől. 1802. nov. 25-i alapítólevelében ajándékozta a nemzetnek nagycenki nyom254 Gudenus i. m. IV. k. 30-31.; Nagy Iván i. m. 10. k. 522-525. 255 T. Papp Zsófia szívességéből. 256 BML Bvm. kgy. ir. 372/1785. 257 BML Bvm. kgy. jkv. 371-376/1785.; Papp Zsófia, T.: A Széchényi-féle Descriptio demográfiai adatairól. Baranya 1996-1997 9-10, Pécs, 1997. 7-10.; Fallenbüchl: Magyarország főispánjai... i. m. 21, 65, 73.; Németh i. m. 613-617.; Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi-család története. 2. k. Bp, 1913. 292295.; Hajdúi, m. 174, 206-234.