A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - FEDELES TAMÁS - HORVÁTH ISTVÁN A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845)

és sértések közepette űzte el."

12 Szapolyai János király az Esztergomban 1527. február 27-én kelt oklevelében egy új pecsét készíttetését engedélyezte a káptalan számára.

23 Az oklevél nem tartalmazta a pecsét leírását, így csak a későbbi, részletes vizsgálatok deríthetnek fényt a pecsét pontos szfragisztikai jellemzőire, azonban nagyvalószínűséggel feltételezhetjük, hogy az minden tekintetben igen hasonló lehetett az említett korábbi pecsétekhez. A kisebb, pátens és zárt okleveleken használt pecsétről, egy 1529-es diplomán található lenyomatáról készített 19. századi rajz tájékoztat. A mandorla alakú pecsét legendája: + SfIGILLUM] CAPITVLI ECCLESIE QVINQVE ECCLESISNSIS. A zárt pecsétmezőben egy heraldikailag balról felhőkből kinyúló, két kulcsot tartó kéz látható.

24 Amint köztudott, a káptalan 1543 júliusáig maradt Pécsett, majd a várost elfoglaló törökök elől az ekkor még biztonságot jelentő Sziget várába menekültek a kanonokok, levéltáruk egy részével. Innét hamarosan Pozsonyba tették át székhelyüket, és hiába utasította őket Dudith András püspök (15631567) 1563 decemberében, hogy költözzenek a Pécsi egyházmegyéhez közel fekvő Sziget várába, ahonnét a hívek lelki gondozásáról, valamint a tized beszedéséről gondoskodni tudnak, nem tettek eleget a püspök kérésének.

25 A török uralom idején a pécsi nagypréposti címet - a püspöki címhez hasonlóan - folyamatosan adományozták, azonban ez pusztán a jogigény fenntartását jelentette: az intézmény kontinuitását hangsúlyozta.

26 A hódoltság megszűnését követően Radanay Mátyás Ignác pécsi püspök 22 Vass Előd-Szita László: A török hódoltság alatti város és a felszabadító háborúk. 1526-1686. In: Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009— 1962). Főszerk. Márfi Attila, szerk. Nagy Imre Gábor és Kövecs Ferenc. Pécs, 1996. 61-62. Az eredeti oklevél szövege kiadva: Egyháztörténeti emlékek a magyar hitújítás korából. Szerk. Bunyitay Vince, Karácsonyi János, Kollányi Ferenc. I-V. Bp., 1902-1912.1. Nr. 296. 23 Uo. 24 Jerney János: A magyarországi káptalanok és konventek hielmes és hiteles helyek története. Magyar Történelmi Tár II. (1856). 45. kép 25 Bónis György: A közhitelűség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak. Levéltári Szemle, 14 (1964). 138.; „Fedeles Tamás: Pécsi székeskáptalan" In: Magyar Katolikus Lexikon X. Főszerk. Diós István, szerk. Viczián János. Bp, 2005. 787.; Papp László: A hiteles helyek története az újkorban. (Palaestra Calasanctiana 14.) Bp, 1936. 19.; Molnár Antal: A Katolikus Egyház a hódolt Dunántúlon. (Metern Könyvek 44.) Bp, 2003. 34-35. 26 Tímár György: A pécsi címzetes (választott) püspökök birtokmegőrző törekvése a török hódoltság idején. In: Pécs a törökkorban. Szerk. Szakály Ferenc. (Tanulmányok Pécs történetéből 7.) Pécs, 1999. 163-167.; Az apáti és préposti címek hódoltságkori adományozásra lásd Molnár Antal: A bátai apátság és népei a török korban. (METEM Könyvek 56.) Bp, 2006. 25-37.