A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - FEDELES TAMÁS - HORVÁTH ISTVÁN A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845)

A címben megjelölt téma látszólag nem illeszkedik az emlékkonferencia tematikájához, azonban két dolog mégis összekapcsolja Holub József munkásságával.

1 Ezek közül az egyik Pécs városa, amelynek egyetemén három évtizeden keresztül oktatott; a másik pedig a szfragisztika, mely tárgykörben a professzor is jelentős tanulmányokat tett közzé. 1914-ben publikálta Tolna vármegye,

2 1959-ben Pécs város,

3 majd egy esztendővel később Zalaegerszeg régi pecsétjeiről

4 készített dolgozatait. A pecséttan iránti érdeklődését - e három saját kutatásain alapuló írása mellett - a nemzetközi szakirodalom eredményei iránt tanúsított figyelme is jelzi. Számos e témakörben megjelent recenziója közül mindössze egyet emelünk ki, Wilhelm Ewal Die Siegelkunde c, máig alapvetőnek számító, 1914-ben napvilágot látott monográfiáját, melyet a Turul folyóirat hasábjain ismertetett.

1 Témánk bemutatásához mindenekelőtt szükségesnek tartjuk röviden öszszeíoglalni a káptalan középkori pecséthasználati gyakorlatára vonatkozó ismereteinket, melyeket alapvetően Koszta László

6 és Takács Imre

7 kutatásai alapján tekintünk át. A kanonoki testület 1214-től bizonyíthatóan hiteleshelyként működött, így legkésőbb ettől kezdve saját közhitelnek örvendő pecséttel rendelkezett, amint ezt az oklevél corroboratio'ykh-àn is feltüntették. Az első, mandorla alakú pecsétet a 13. század derekáig használták. Az 55x32/33 mm nagyságú, maiuscula betűkből álló körirat övezte zárt pecsétmezőben a székesegyház védőszentje, Szent Péter álló, glóriával övezett alakja látható, behajlított jobbjában attribútumával, a mennyország kulcsaival. Ezt a pecsétet kizárólag függőpecsétként alkalmazták a hiteleshelyi kancellárián; körirata: + StIGILLVM] CAPITVLI QVINQVEECC-LESIENSIS.

8 A testület második ismert pecsétjének lenyomatai az 1252-1254 közötti pecsétváltást követően kiállított okleveleken tanulmányozhatóak. Az új pecsét elkészítését Koszta a korábbi szakirodalommal ellentétben nem a tatárjárás következményének tartja; a váltás okát sokkal inkább az egyházi középréteg megerő1 Az itt közölt tanulmány a Holub József tiszteletére rendezett konferencián hangzott el, Pécsett 2005. szeptember 30-án. 2 Turul, 32 (1914). 82-85. 3 Holub József: Pécs város pecsétjei. In: A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve, 4 (1958). Pécs, 1959. 137-146. 4 A Göcseji Múzeum Közleményei, 13 (1950-1960). Zalaegerszeg, 1960. 205-213. 5 Turul, 33 (1915). 52-53. 6 Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi pecséthasználata a XIV. század közepéig. Levéltári Közlemények, 67 (1996). 1-2. sz. 51-60. 7 Takács Imre: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Bp., 1992. 8 Koszta: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi pecséthasználata... i. m. 52-53.