Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban
végett. Az üzenetet Kmety „feltétlen párbajkihívás"-nak vette és december végén Párizsba utazott - ám a józanabb emigránstársak, Kászonyival az élen, elsimították a viszályt, kijelentve, hogy mivel a kém szó „gróf Batthyány Kázmér személyére nem alkalmazhatván, az sértő szándékkal nem Íratott". A gróf levélben zárta le végül a kínos affért, annak a reményének adva hangot, hogy a jövőben újra a vidini, sumlai jó viszonyuk lesz a meghatározó. 74 1853-ban az európai emigrációs körökben végigfutott a hír: az al-dunai Orsova mellett az osztrák hatóságok megtalálták a magyar szent koronát. Szemere Bertalant egészen közelről érintette az esemény, hiszen ő volt az, aki a szabadságharc végnapjaiban a királyi ékszereket nem engedte külföldre vinni, és úgy döntött, hazai földben kell elrejteni azokat a jövendő számára. De ki lehetett az, aki elárulta a rejtekhelyet? - boncolgatta a problémahalmazt naplója oldalain. Még a török határ felé történő menekülésük idején megemlítette a problémát Batthyány Kázmérnak, de „ő semmi fontosságot nem tulajdonított a dolognak, s mintha egy darab kőről volna szó, hidegen azt felelte: törd össze, vagy vesd a Dunába." 75 Ám Vidinben, amikor az exminiszterelnök titokban előkészítette szökését, a végső búcsú előtt a gróf - számítva arra, hogy osztrák kérésre a török hatóságok esetleg rajta is kerestethetik az ékszert -, mégis tudni akarta a rejtekhelyet. Szemere megadta az információt - és bár a vasalt ládát egykor elásó négy résztvevővel együtt, csak az ő tudomása szerint, legkevesebb hét ember tudta bizonyosan a titkot, naplójával folytatott párbeszédében mégis mindinkább oda lyukadt ki, hogy szerinte valamiképp a volt külügyminiszter kellett legyen a bűnös. „Batthyány amnesztiát kért, ő belemerült a párizsi kéjek tengerébe, s aki politikai becsületét elfelejti, mivel nélkülözni nem bír, mégpedig nélkülözni évenkinti húsz-harmincezerrel, nem lehet az feladó, midőn eképp javait nyerheti vissza, s évenkint ötszázezer frankot költhet? Gusztáv testvérének nagy érdekében van az amnesztia, mivel Kázmér után Gusztáv gyermekei örökölnek..." 76 Amikor az első hírek hallatán Szemere feszülten várta, mikor kerül az ő neve is terítékre (arra számított, hogy „ellenségeim, a capite Kossuth" rá akarják majd terelni a gyanút 77 ), „találkozást keresett velem Batthyány - folytatódik a napló lapjain a latolgatás -, és ünnepélyesen nyilatkozott, hogyha netalán felszólalni akarnék [...], őt ne hoznám a dologba, annyival kevésbé, mivel ő becsületére állítja, hogy ő nem a feladó. 78 Azt akartam tőle kérdezni: testvérei 74 Hermann i.m. 60-61. 75 Szemere. i. m. 1985. 234-235. 76 Szemere. i.m. 1985. 237. 77 Szemere i.m. 1985. 238. 78 Kiemelések az eredetiben.
