Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban

egy olyan korszakban, amikor amúgy sem nyílt tér a forradalmi cselekvésre Európában. A polémia értékelésénél két lényeges szempontot kell kiemelnünk. Egyfelől Kossuth nemcsak becsületében érezte megtámadottnak magát, de azt is keserűen tapasztalta, hogy a vitacikkek keltette sajtóháború kedvezőtlen hatást gyakorol amerikai pénzgyűjtő erőfeszítéseire. Fegyvergyárat, banksajtót, titkos küldöttek utazásait kellene finanszíroznia az emigrációs kasszának - de hiába bocsáttatja ki a szépen metszett Kossuth-dollárokat, ha a perpatvarok olvastán odavész a szimpátia, és a könnyen hevülő, de pár rosszindulatú szóval könnyen el is bizonytalanítható amerikai közönségnek elmegy a kedve az adakozástól!

59 Sajnálatos - írta Nemeskéri Kiss Miklósnak Cincinnatiból 1852. február 15-én -, hogy erőfeszítéseinek sikerét nem növelheti a száműzöttek „testvéri egyetértésének" kijelentésével. „Ezen nimbus eloszlott. Meglehet, hogy oly lépések, mint a Batthyány és Szemeréé, s olyanok, mint a londoni emigrationális testületé,

60 csökkenteni foghatják törekvésem további sikerét." Szomorú látvány, hogy „midőn egynek lépteit szembetűnő siker kíséri, s nem maga, de a haza érdekében, akkor állnak fel saját száműzött társai ellene megakadályozni őt a sikerben. Nem tehetni,

61 nem tenni semmi mást, [mint] aki tehet és teszen, gyalázni, hogy szintén ne tehessen semmit, oly undorító látvány, hogy méltán elidegenít a hittől, hogy ily nemzetnek jövendője legyen; pedig e hit a sympathiának rugója."

62 Másfelől az emigráció nagy többsége elítélte Szemere és Batthyány fellépését - bár elsősorban nem a Kossuth-kritika tényeit vitatták, hanem az akció időzítését találták teljesen elhibázottnak. „Mit mondjon az ember azon egyénnek a tettéhez - méltatlankodott például Mednyánszky Sándor ezredes 1851. december 30-i levelében Klapka tábornoknak-, aki halálos veszélyben forgó életünknek megmentőjét vagy megmenteni akaróját éppen azon pillanatban igyekszik szívbe döfni, midőn az önélete feláldozásával fáradozik megmentésünkön? Ha még t]ábornok] úr nem ismeri ezen okiratot, olvashatja ugyan benne nagyobbrészt Kfossuth] hű jellemét, de egyszersmind a megsértett hiúságnak és személyes dicsvágynak elfojtott dühét, mely a haza elgázolása árán is igyekszik magának publikumot szerezni."

63 Hasonlóan nyilatkozott Klapkának Zürichből Teleki László gróf is 1852. január 4-i 59 Jánossy i.m. I. 356-357. 60 Utalás arra a Vukovics Sebó' és Thaly Zsigmond vezette szervezkedésre, amely szintén kritkusan szemlélte Kossuth tevékenységét, és emiatt meghiúsította a volt kormányzó melletti egységes szimpátianyilatkozat elfogadását, lásd Jánossy i. m. I. 350-352. 61 Ez és a többi kiemelések az eredetiben. 62 Jánossy i. m. II/II. 557. 63 Klapka i. m. 321.