Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban
magánéletben a békességet kedvelő és kereső gróf csak rövid ideig tudott ellenállni. Idegen kéz szerzősége mellett szól végül az az érv is, hogy Batthyány aligha követi el azokat a feltűnő logikai hibákat, amelyeket például a cikkről Klapka György tábornoknak 1852. január 7-én beszámoló Nemeskéri Kiss Miklós említ: „demagógnak nevezi áprilisiul kezdve K[ossuth]ot, és mégis áprilisban lépett K[ossuth] minisztériumába - azt mondja, hogy nincs joga magát kormányzónak nevezni, és mégis Vidinben kontraszignálta mint miniszter a komáromi parancsot". 56 Ismételten leszögezhetjük tehát, hogy egybevetve a kortársi megfigyeléseket és a levél „filológiai" elemzését, éppen az emigrációs belviszály szempontjából igen lényeges Kossuth-kritikánál kétségtelennek tekinthetjük Szemere Bertalan közreműködését. 57 E ténynek azonban a gróf nyilvános viszonyaiban végső soron nem volt jelentősége: ettől kezdve ugyanis Batthyány végig úgy viselkedett, mintha az egész levelet valóban ő írta volna, így következetesen vállalta az exkormányzó elleni kritikát, az emiatti politikai elszigetelődést, és erről a problémakörről egész hátralévő életében lényegében ugyanebben a szellemben nyilatkozott. Nincs itt arra mód, hogy a Batthyány-cikk elindította, kontinenseken átívelő emigrációs polémiát részleteiben végigkísérjük. A vitatandó „muníció" idővel bővült, mert Szemere Bertalan 1852. január 31-én saját nevében is közölte vádjait az Examiner hasábjain. A Morning Advertiser 1852. január 4-i számában a Kossuth-emigrációval szimpatizáló angol ügyvéd, Toulmin Smith válaszolt Batthyánynak, amire a gróf a Times február 2-i kiadásában replikázott. A Kossuth amerikai körútján résztvevő Pulszky Ferenc három cikkel is beszállt a vitába. Pittsburghból fogalmazott első levelét a New York-i The Weekly Herald közölte - ezt Szemere Bertalan abban az Appendixben kritizálta, amelyet hamarosan megjelenő, Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból című könyvének végére illesztett. 58 Vukovics Sebő volt igazságügyminiszter a Daily News 1852. január 17—i számában közölte elítélő véleményét Batthyány gesztusáról. A nyilvános vitatások mellett magánlevelek tucatjaiban feszültek egymásnak az érvek és vélemények, egészében képet adva arról a folyamatról, hogy Batthyány fellépése milyen lényeges mértékben járult hozzá az emigráció megosztódásához, akcióképessége meggyengüléséhez - ám szerencsére 56 Klapkái, m. 330-331. 57 Czetz fentebb idézett szavait erősíti Almásy Pál is Vukovicshoz 1852 januárjában intézett levelében: „Szemere tollából került ki az egész szép mű, ezt mi, párizsiak tisztán tudjuk.", lásd Szemere i.m. 1990. 58. 58 Szemere i. m. 1990. 275-277. A vita fontosabb cikkeit közölte Jánossy Dénes többször idézett alapmunkájának okmánytárában.
