Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

PÁLMÁNY BÉLA Batthyány Kázmér gróf és az 1848-as népképviseleti választások

lehetetlenségét, a békésiről lemondott és Siklós képviseletét választotta. Életrajza jól ismert, képviselői tevékenységének egyik, Siklós és környéke úrbéri panaszaival kapcsolatos részét fentebb már érintettük, így nem térünk ki rá. Aligha kétséges, hogy Táncsics Mihály volt az első népképviseleti országgyűlés legradikálisabb népi képviselője, aki már 1843-tól hirdette írásaiban az utópista szocialisták, Owen, Fourier elképzeléseit a magántulajdont kiküszöbölő, osztály nélküli kommunista társadalomról. Képviselői indítványait is e nézetei alapján fogalmazta, a jobbágyfelszabadítás teljessé tételét helyezve középpontba. Egyre több támadás érte, mivel nézeteiben - nem ok nélkül - a magántulajdon elleni támadást látták és a nép lazításával vádolták. Szinte alig szólalt meg az üléseken. Siklós környéki hívei elégedetlenségüket fejezték ki emiatt. „Hallja Kend Táncsics! Mi úgymint a kend választói, kendbe nagy bizodalmunkat vetettük, midőn kendet megválasztottuk követünknek, azért, mert kend nekünk sokat ígért; de sokokbúl - mint a kend újságjábúl látjuk - még csak valami sem lesz."

27 Összegzésként megállapíthatjuk, hogy Baranya megyében és Pécsett az 1848. márciusi forradalom után alapjában megváltozott a politikai helyzet. A konzervatívok és pecsovicsok elvesztették fél évszázados hatalmukat és a pécsi népmozgalmak hatására, illetve az elkötelezetten szabadelvű gróf Batthyány Kázmér főispáni hivatalba lépésével a liberálisok kerültek a vezető pozíciókba. A liberális középnemesség, amely más, hagyományosan ellenzéki vármegyékben nagy számú, szervezett és erős volt, Baranyában szinte hiányzott. Az új főispán és jobbkeze, báró Majthényi József ezért „új emberekre" kellett, hogy támaszkodjon. Ennek a helyzetnek a következménye, hogy a nyolc pécs-baranyai népképviselő addig nem vett részt az országos politikai színpadon, a pozsonyi reformországgyűléseken. Két kivétellel, akik idős Madarász József főjegyző és a fiatal tehetségként hamar főszolgabírói tisztre került Barthos Ede volt, a vármegye hivatalszervezetének választott tisztviselői karában is csak alacsonyabb rangú pozíciókat szereztek. A képviselővé választás kiugrási lehetőséget jelentett olyan ismeretlen embereknek, mint Aidinger Pál, Angyal Pál, Bencze Ignác, Hegedűs Imre és Perczel Vince. Nem meglepő, hogy szinte mindannyian a képviselőház radikálisai közé kerültek, két kivétellel Debrecenben is kitartottak a független magyar kormány mellett. Családi és vagyoni helyzetük, életpályájuk is sok hasonlóságot mutat. Mind szegény, birtoktalan nemes, katolikus családban születtek, a pécsi ciszterci gimnáziumba jártak, majd jogot végeztek és ügyvédi oklevelet szereztek. A vármegyénél, (mező)városuknál kerestek és kaptak szerény állást, amely néha a családalapítást sem tette lehetővé számukra. A „kakukktojás" a nem is baranyai Táncsics Mihály volt, akit tévesen 27 Uo.