Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

PÁLMÁNY BÉLA Batthyány Kázmér gróf és az 1848-as népképviseleti választások

határozatáig megmarad. A vármegye főügyésze ezt a kijelentést elegendőnek tartotta a szónok törvényszék elé állítására, mivel a jogegyenlőségre hivatkozva a népet a magántulajdon ellen izgatta. A vármegye kiküldött választmánya azonban arra a véleményre jutott, hogy a Sándor-hidjai népgyűlés „a fennálló köztörvényeink szellemében és szilárdult alkotmányunk védpaizsa alatt álló szabadsággal összhangzólag történt". Ezzel ellentétben a csepelyi gyűlés „a törvények balmagyarázatát terjesztő, s ekként törvényellenes izgatássá, bujtogatássá fajult", amit rosszallni kell és bár Munkácsy lelkész helytelenül nyilatkozott ugyan, de ezzel „a józan és férfias viseletet tanúsító népnél káros következményeket nem szült", ezért az ügyész által kezdeményezett fenyítő vádnak nem ad helyt.

14 Az ügyben a főispán is jelentést tett a belügyminiszternek. O maga bujtogatásnak tartotta a lelkész beszédét, de a vármegye nem kívánja a büntetést, ezért utasítást kért, mitévő legyen. Szemere Bertalan június 26-án kelt válaszában nem adott konkrét utasítást: a főispán bizonyos esetekben hazafiúi lelkiismerete szerint maga kell, hogy döntsön. így a beszédnek nem lett komolyabb következménye.

15 Az 1847-ben házasságkötése kapcsán református hitre tért Batthyány főispán megsebzett önérzetében május 30-án levelet írt Pestre, id. Polgár Mihály (Törökszentmiklós, 17??-Kecskemét, 1854) Duna melléki kálvinista püspöknek is. „Minél nemesebb buzgalom lelkesíti édes hazánk békés átalakulását előmunkáló s vezérlő hű fiait - minél inkább valának ezek ügyök szentségéről, igazságáról s következményeinek üdvösségéről meggyőződve - annál méltóbban... várhaták, hogy a nép részéről hálás elismerés, érdekegységből folyó kölcsönös bizalom, szeretet jutalmazandja sikeres fáradozásaikat." Fájdalmára mégis országszerte és éppen a „tősgyökeres magyar faj részéről" kell szenvedniük méltatlan meg nem értést. O maga is elbúsult szívvel tudta meg, hogy „a gondviselésemre bízott és különös szeretetem tárgyát tevő Baranya megyének" azon vidékén, amelynek fő tényezője a református egyház, május 28-án két helyen egyszerre „országgyűlési képviselő választás iránti tanácskozás ürügye alatt öszve gyüjtettvén - a kitűzött czéltól messze eltérve, ezen Nép a legaljasabb agitatio, leglázítóbb mozgalom anyagául felhasználtatott, hálátlanságra, bizalmatlanságra, törvény ellenes, sőt tiszta erkölcsből folyó természeti jog ellenes követelésekre... ingereltetett". Az ingerlők között volt néhány helybeli református pap is. O maga hű honpolgárként, egyháza buzgó fiaként és volt jobbágyai iránt mindig tiszta keblű földesúrként sokszorosan fájlalja, hogy éppen saját véreitől, szomszédaitól kap ilyen méltatlan elbánást. „A Magyar Nemzet jelleme: bátor, nyílt, őszinte, tiszta, becsületes, 14 Jároli i. m. 268-270. 15 Csizmadia i.m. 128-129.