Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ROZS ANDRÁS A siklósi földesúr örökváltság szerződése jobbágyaival

pénzösszegben fizettek földesuruknak évente egyszer. A pénzjáradékkal így kiváltották robot- és részben vagy egészben terményjáradékukat. Ilyen kontraktussal rendelkező mezőváros volt Baranya megyében Mohács és Siklós, előbbi a pécsi püspökkel, utóbbi a siklósi Batthyány uradalommal kötött szerződést.

11 A siklósi uradalom 1769-ben kötött kontraktust Siklós mezőváros lakóival, akik így kontraktuális jobbágy-polgárok lettek. Kétség kívül jelentős állomás volt a kontraktus megkötése a polgári tulajdonviszonyok kialakulása felé vezető úton. A mezőváros lakóinak a kontraktus előnyöket biztosított a régi urbáriumhoz képest.

12 Siklós mezőváros lakóinak a szerződés megkötése után is megmaradtak kötelezettségei a vármegye felé, fizetni kellett a házadót, teljesíteni kellett a katonai szolgáltatásokat. A földesúrnak járó kilencedet és az egyházi tizedet viszont a kontraktus megkötése után évente a szántók és rétek nagysága szerinti cenzus alapján fizették. A cenzus szerint rendezett és egy összegben történt fizetés nem adott annyi alkalmat a földesúri tiszteknek a visszaélésekre, mint az urbariális községek esetén. A siklósiak a kontraktus szerint a szőlők után sem kilencedet, sem tizedet nem fizettek. Ez azért jelentett nagy könnyebbséget a mezőváros számára, mert a polgárjobbágyok szőlőikből jól megéltek a nagy mennyiségű boreladás révén. Az 1830-as években a boreladásból nemcsak a siklósi uradalom, hanem a siklósi parasztpolgárok is jelentős mennyiségű tőkét tudtak maguknak kovácsolni. A 18. század utolsó harmadától az 1830-as évekig a siklósiak Eszékre és a Dráván túli községekbe szállították a jó siklósi nedűt eladásra. A 19. század első harmadától azonban e lehetőségtől nagyrészt elestek, mert a siklósi uradalom bérbe vette a Drávától délre fekvő valpói uradalom borkimérési jogát. A siklósi parasztok polgárrá válását a borkereskedelem mellett a fuvarozásból és az állattenyésztésből származó haszon is elősegítette. Több megfelelő tőkével rendelkező siklósi polgár vásárolt fel jelentős számban disznókat, s hajtotta azokat a délkelet-dunántúli vásárokra. A siklósi parasztpolgárok az 1830-as években legelőket béreltek, melyeken szarvasmarhát, ökröt, tehenet tartottak, s eladták őket a dél-dunántúli piacokon, olykor 25-40%-os hasznot is hajtva.

13 A siklósi kontraktuális parasztpolgárok közé tartoztak a kézműves iparos zsellérek, valamint a jobbágy és zsellér „újpolgárok", a siklósi Cigányváros lakói is. A siklósi lakosság között ellentétek akkor támadtak, amikor a 19. század folyamán egyre többen költöztek be a mezővárosba olyan lakók, 11 Rúzsás i. m. 166. 12 Szita László: A polgári átalakulás küszöbén. Siklós örökváltsági szerződése. In: Város a Tenkes alján. Siklós évszázadai. Szerk. Vonyó József. Siklós, 2000. 168-169. 13 Szitái, m. 169-170.