Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
VELIKY JÁNOS Batthyány Kázmér a Védegylet élén
B atthyány Kázmér 1844-ben országszerte ismert politikusként került a Védegylet elnöki székébe. Mint a vezető mágnás családok egyikének tagja, rendszeresen megjelent az ország reprezentációs központjaiban: részt vett Pozsonyban az országgyűlések felső táblájának ülésein, ahol társadalmi helyzetéhez viszonyítottan szokatlan témakörökben fejtett ki újszerű álláspontot. Az 1839/40-es országgyűlésen politikai figyelme még elsősorban a vallásszabadságra terjedt ki, amely azonban az 1843/44-es országgyűlés idejére jelentős mértékben kiszélesedett. A főrendi ellenzék tagjaként továbbra is foglalkozott a lelkiismereti szabadság kérdéskörével, de emellé utóbb hangsúlyosan beemelte a személyes szabadságjogok másik fontos elemét, a szólásszabadságot, mint „az emberi méltóság legelső jogát". Érdeklődési körének másik csoportját a politikai részvétellel és a közjoggal kapcsolatos kérdések alkották. Az ellenzéki taktikának megfelelően az abszolutizmussal szemben hasznosnak tekintette a vármegyerendszert, ám emellett messzemenően egyetértett az államberendezkedés polgári átalakításával is, ezért szorgalmazta a városok (és városi polgárság) jogállásának rendezését csakúgy, mint a választójog nem nemesekre történő kiterjesztését, illetve az államhatalmi ágak korszerű szétválasztását. 1 Társadalmi kapcsolataiban is számos újszerű (nagy kortársára, Széchenyire emlékeztető) vonás tapasztalható. Több idegen nyelv ismeretére épülő általános műveltségét felnőtt korában közgazdasági és jogi ismeretekkel egészítette ki; ízlését a kor romantikája formálta, a magyarok közül elsősorban maga Széchenyi, illetve Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty. 2 A jogász, közgazdász és szépirodalmi értelmiséghez részben egyenrangúságra épülő, részben (miután uradalmának alkalmazottai voltak) hagyományos viszony fűzte: körmendi birtokait egy jó nevű mezőgazdász, Klauzál Imre irányította, bicskei uradalmának jószágkormányzója pedig - a kiváló jogász, közgazdász, publicista - Nagy Károly volt. Utóbbitól tanult meg magyarul. Később emlékiratait a „Magyar szónokok és státusférfiak" egyik szerzője, a dualizmuskori Iparegyesület titkára, Tóth Lőrinc publikálta, aki egykor szintén közvetlen környezetéhez tartozott. 3 Vörösmarty számára bicskei birtokának tagosítása során két jobbágytelket ajánlott fel, az adomány azonban feszültséget keltett köztük, miután a költő úgy érezte, hogy ezzel a nagyúri gesztussal Batthyány őt saját jobbágyává tette. A feszültséget feloldandó azt 500 1 Füzes Miklós: Batthyány Kázmér közéletiségének fejlődése. In: Batthyány Kázmér Emlékére (szerk. Perics Péter). Siklós, 1987. 43. 2 Uo. 42. 3 Tóth Lőrinc: Batthyány Kázmér és emlékiratai. Budapesti Szemle, 74, 75. k. (1893).
