Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban

„Nem csodálom [...] Batthyány lépését, ha valónak bizonyosodik is, mert egyrészről gyanúsítás és aránylag nyomor, másrészről reményeinek semmi támasza. Mit tegyen olyan ember, ki a bőséghez szokott, és kinek nevelését nem a Stoa igazgatta"

87 - fejtegette Szemeréhez 1853. július 26-án, New Yorkból intézett levelében, arra utalva, hogy a grófot a filozofikus bölcsesség és belátás sem segítette abban, hogy az élet csapásait jobban tűrje. Kritikusabb megvilágításban, hiba és megbánás lelki szerkezetében látta a gróf végnapjait Beöthy Ödön kormánybiztos, a bihari liberálisok egykori vezére, megvallva Szemerének, hogy „teljesen hiszem, ha végperceiben ép elmével bír, e lépés, mely saját énjével ellenzésbe hozá, kínosabban marcangolá lelkét, mint a halállali küzdelem. [...] Nyugodjanak békével a békétlen hamvai!" - zárta 1854 júliusa táján kelt sorait.

88 Ám Szemere - a koronával kapcsolatos gyanújának ismeretében meglepő hévvel - védelmébe vette Batthyányt. „Csalatkozol, ha azt hitted - felelte Beöthynek -, hogy e lépés kínosan marcangolá lelkét az utolsó pillanatban." „O nem számítgatott, nem oldalgott, midőn tenni kellett, és midőn amnesztiát kért, ő nem kérette, mint sok más, ő nyíltan

9,9 járt el, ő maga kérte." Hogy miért? - erre a volt miniszterelnök igen eredeti, és valóban megfontolásra érdemes, mondhatni „mentségértékű" magyarázattal szolgált. „Szubjektíve tekintve a dolgot valóban szebb, ha a politikus rendíthetetlenül következetes marad magához, de az objektív hazafiság más kötelességeket szab némelyekre. [...] 20-30 milliónyi vagyon sokkal súlyosb érték a magyar nemzet jelenlegi helyzetében, semhogy azt az osztrák kezében szabad lenne hagyni. Mindenki, ki ennyivel bír, az csaknem köteles személyes reputációját a nemzet anyagi eszközeinek megmentésére feláldozni. Annyi vagyonnal benn egy országot boldogíthatni, annyi jövedelemmel künn egy tábort fegyverezhetni fel. [...] Ilyen embereknek amnesztiát kérni, ha hazafiúi számításból teszik, csaknem kötelesség, más célból kérni azt, igaz, árulás, de épp ezért tetteikről ítélni csak utólagosan szabad."

90 Az érvelés, ha vitatható is, szellemes, van benne igazság - és mindenképpen szép tanúságtétele annak, hogy Szemere Bertalan a nyilvánosság előtt a gróf igaz és hűséges barátjának bizonyult. 1854. július 17-én küldte meg Teleki László a szomorú hírt Batthyány Kázmér haláláról Klapka Györgynek. Leírása alapján még az sem zárható ki, hogy a gróf súlyos, de nem halálos betegségének kezelése során esetleg orvosi műhiba is történt. „Batthyány Kázmér nincs többé! E hó 12-én halt meg. 87 Albert i. m. 5. 88 Alberti, m. 12. 89 Kiemelések az eredetiben. 90 Mármint annak alapján, hogy a politikai önmegtagadással visszaszerzett vagyont valóban a nemzet javára használják-e, lásd Albert i. m. 12-13.