Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere
4-én keltezett levelét 77 , amely sürgette a tárgyalások beindítását, és határozottan felvetette az orosz trónutódlás kérdését az 1848-as alkotmány alapján. Ismereteink szerint Batthyány nem tulajdonított komolyabb jelentőséget a dinasztikus terveknek, Görgey azonban vele ellentétben egyenesen a fegyverszüneti tárgyalások középpontjába kívánta azokat állítani. 78 Szemere és Batthyány levelét végül Poeltenberg Ernő tábornok adja át augusztus 7-én Rüdiger grófnak Artándon (Paszkevics nem hajlandó a magyar követeket fogadni), aki Görgeyhez intézett válaszában a teljes elutasítás álláspontját tolmácsolja és báró Haynauhoz irányítja az egyezkedni kívánó magyarokat. „Bizzák sorsukat és országuk sorsát" a cárra - ajánlotta ugyanakkor a parlamentereknek az őket fogadó vezérkari főnök, Hja Sztyepanovics Frolov, majd hozzátette: a cár „nem tűri el, hogy feltételeket szabjanak neki, de aki sorsát feltétel nélkül kezeibe helyezi, azt hatalmas karjával megvédi." 79 Mindeközben személyes tapasztalatai birtokában Batthyány rendkívül kritikusan ítélte meg Görgey viselkedését. A Szemere által augusztus 5-én megfogalmazott jelentés állításaival egyetértve a tábornokot sértődött, reményvesztett, a kormány irányában ellenséges, diktátorságra vágyó „politikusnak" ismerte meg, akinek serege „mindinkább nem a Wallenstein, hanem a Monk táborának jellemét látszik fölvenni." 80 Az orosz-magyar külön-fegyverszüneti kombinációk végül is kudarccal zárultak. A kudarc sem minősítheti azonban Batthyányékat illúziókba menekülő, felelőtlenül álmodozó politikusoknak. Sokkal inkább tekinthetjük őket cserbenhagyottságukban kétségbeesetten kiutat kereső államférfiaknak, akik kiszolgáltatottságukban kötelességüknek kívántak eleget tenni, amikor a legreménytelenebbnek tűnő lépésekkel próbálkoztak, hogy legalább tájékozódjanak a haza számára általuk kisebbik rossznak tekintett végkifejlet lehetőségéről, s akár a tévedés kockázatát is magukra vállalva tegyenek kísérletet annak kieszközlésére. 81 Mindamellett a tárgyalássorozat mögött az időhúzás szándéka is felfedezhető: elkerülni az ütközetet és felkészülni a Habsburg sereggel szemben megvívandó utolsó nagy, sorsdöntő csatára. 82 Ez a magatartás teljes mértékben találkozott a magyar külpolitika taktikai alaptörekvésével, hogy minél hosszabb időt nyerve biztosítsanak további lehetőséget a nyugat-európai közvélemény és kormányok kedvezőtlen hozzáállása megváltoztatásához. Alaptendenciá77 Kossuth Lajos-Szemere miniszterelnökhöz és Batthyány külügyminiszterhez. In: KÖMXV. 820-821. 78 Vö. Waldapfel i. m. 331. 79 Idézi Kosáry i. m. 281. 80 Lásd Horváth i. m. III. 454. 81 Vö. Erdődy i. m. 134. 82 Vö. Kosáry i. m. 281-282.
