Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere
menekülne a pusztulástól, Nagy-Britannia immár nem rendelkezne többé a magyarországi folyamatok közvetlen befolyásolása azonos lehetőségével. 66 Az üzenet rámutat arra is, mennyire értelmetlennek bizonyulna, s mily tragikus következményeket vonna maga után a közös európai érdekek szempontjából is, amennyiben „Közép-Európa egyik legtermékenyebb vidéke elpusztíttatik". A negatív forgatókönyv elhárítása reményében nevezi örvendetesnek, hogy az angol közvéleményben a magyarok iránti rokonszenv felerősödött, de sajnálattal állapítja meg egyúttal, hogy a változást a kormány egyelőre még nem követte. „Attól tartanak-e, hogy a socialistákkal kezet fogunk?" - fogalmazza meg a brit távolságtartás okait kutató kérdését. Majd a nyugati közvéleményben erősen jelen lévő téves (a Habsburg ellenpropaganda, illetve Szemere miniszterelnöki beszéde által gerjesztett) előítéletek oszlatását sürgetve és ösztönözve megállapította, hogy „nálunk még a respublikának sincs alapja". A Batthyány-levél tehát Palmerstonéknak ajánlotta fel a békés kibontakozás kezdeményezését és tartalmának, fő irányának meghatározását. Mondanivalója komolyságának alátámasztására, sietve azt is rögzítette, miszerint „olyat is hallottam magától a kormányzótól megpendíteni, mi bizonyosan arra mutat, hogy nagy áron is vagyunk készek a nemzeti függetlenséget bevásárolni." Azaz Kossuth komoly áldozatok meghozatalára is elszánta magát a nemzet megmentése, a cári intervenció semlegesítése érdekében. Felajánlása szerint „ha Anglia fellép, s nekünk független nemzeti állásunkat biztosítja, s más királyt nem tudna, vagy nem akarna javasolni, s abban találna némi megnyugvást, hogy királyunk a bukott dynastiából legyen, csak ne legyen ugyanazon személy, ki császár, ne legyen maga Ferencz József... iparkodnánk rávenni a nemzetet, hogy ilyent fogadjon el." 07 A birodalmi kapcsolatokat az uralkodóház közösségére redukálni óhajtó, a megvalósult perszonáluniónál lazább együttélést szorgalmazó törekvés széles körökben jellemezte már 1848 tavaszának főszereplőit is, mi több az elképzelés jogilag - a sajtóvétségekről rendelkező XVIII. törvénycikk I. fejezetének 6. paragrafusában ügyesen elbújtatva - az áprilisi alkotmányban az uralkodó által szentesített közjogi normává vált. 68 A Habsburg-dinasztia trónfosztásának visszavonását kilátásba helyező új magyar külpolitikai kezdeményezés olyan, a konfliktusban érintett felek mozgásterét kiszélesítő kompromisszumot körvonalazott, amely a katonai és a diplomáciai erőviszonyok alakulásától függően egyaránt magába foglalta az 1849 tavaszán kihirdetett teljes állami függetlenség megőrzése, illetve a 48-as alkotmányosság közjogi alapjára 66 Vö. Kosáry i. m. 270. 67 Lásd Pulszky i. m. 337. 68 Vö. Szabad i. m. 129., Erdődy i. m. 119.
