Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere

szükségességét alátámasztó előterjesztésében Szemere fejtette ki a kormány érvrendszerét. A kezdeményezők messzemenően tudatában voltak annak, és hangot is adtak azon álláspontjuknak, miszerint tervezetük a nemzetiségek demokratikus jogainak biztosítása terén a fejlettebb Nyugatot megelőző modell-értékű megoldást kínál. Ismeretes, hogy a képviselők véleménye korántsem volt egységes, többen hevesen tiltakoztak és határozottan szembefordultak a javaslattal. Különböző megfontolásokból mindenekelőtt a békepárti Nyáry Pál és a radikális Madarász László állt az elégedetlenkedők élére. Vukovics Sebő, Bezerédy István, Irinyi József társaságában, és Szemere Bertalannal karöltve a tűzvonalban harcolva, a született arisztokratából demokrata polgárrá lett Batthyány Kázmér kulcsszerepet vállalt magára a kormányálláspont érvényre juttatásában. Július 25-én határozott fellépésének köszönhetően sikerült a vitát a főmederbe visszaterelni. Két nappal később a mindenekelőtt Nyáry Pál által működtetett jelentős ellenáramlat visszaszorítása érdekében elmondott beszédében arra mutatott rá egyértelműen, hogy „aki a fennforgó viszonyokat nem akarja mellőzni, ki az idegen ajkú népeket nem akarja tőstül kiirtani, az egyezkedni kénytelen, s mindent megadni, mit a magyar állam létének lerontása nélkül meg lehet adni."

61 A vita 28-án sorra kerülő zárónapján pedig ellentmondást nem tűrően szögezte le: „Ha valaki azt állítja, mi kép az olly törvényeknek, vagy határozatoknak a sürgetése, mellyet az ország lecsendesítésére lelkiismeretesen a legfontosabbnak tartunk, a kormány részéről erőszakoskodás, arra kénytelen leszek azt válaszolni, hogy a határozati javaslat kinyomtatásának indítványa nem egyéb, mint a czélnak a kijátszása."

62 Majd - a kortárs visszaemlékező Horváth Mihály szerint - „keményen megrótta a törvényjavaslatot ellenzők hűtlenségét a szabadság és egyenlőség elvéhez, s jelesen szólt ennek teljes megalapítása érdekében."

63 Batthyány elkötelezett magatartása meghatározó mértékben segítette elő annak a törvénynek az elfogadását, amely a magyar diplomáciai nyelv megőrzése mellett lehetővé tette „az országban divatozó minden más nyelvek" egyenjogú szabad használatát a megyegyűlések szintjéig. Miközben az országos fórumokon az igazgatás továbbra is magyarul zajlott, a törvény gyakorlati alkalmazása esetén a községi tanácskozásokon, valamint az esküdtszék előtt is lehetőség nyílt az anyanyelven történő megszólalásra. Az elemi iskolákban a község, vagy az egyház nyelvén oktathattak, mint ahogy a nemzetőrök vezénylete is az említett gyakorlatot követte. Az anyakönyveket és más ügye61 Hermann i. m. 282.; Kosáry i. m. 214. 62 Vö. Füzes i. m. 160. 63 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848-1849-ben. II. Genf, 1865. 358.